Múlt vasárnap a Földön az ember által valaha mért legmelegebb napunk volt, ám még beleborzongni sem volt időnk az újabb rekord születésébe, hiszen hétfőn még magasabb lett a globális átlaghőmérséklet. A vasárnap világszerte mért átlag 0,01 Celsius fokkal döntötte meg a tavaly július 6-i értéket, ám a hétfői 17,15 Celsius fokos érték gyorsan feledtette az előző napot.
Az évek óta megfigyelhető turbulens változások egyre gyakoribbá teszik a melegrekordok megdőlését, azonban beszédes, hogy a hidegrekordok már hosszú ideje érintetlenek. Az elmúlt 13 hónap mindegyike melegebb volt, mint a történelem során azonos időszakban mért értékek, és ahogy a tavalyi év a legmelegebb év lett a mérések kezdete óta, minden jel arra mutat, hogy ez az első helyezés sem lesz hosszú életű.
A 2024-es év rendkívüli hőmérsékleti csúcsai több más jelenséggel is kapcsolatba hozhatók, de ezek közül az egyik legközvetlenebben érintett terület a rendkívüli antarktiszi "tél" volt a Copernicus klímaváltozást figyelő szolgálat szerint, amikor időnként akár 40 fokkal volt magasabb a hőmérséklet az ilyenkor szokásosnál.
Mindeközben a nyár is elképesztő forróságot produkál. Az USA nyugati államaiban, Kanadában, Európa déli országaiban és a Perzsa-öbölben hetek óta tombol a kánikula. Ezek mindenképpen aggasztó jelek az elmúlt bő egy év után. Július általában a legmelegebb hónap, de a Copernicus szerint a következő hónap is bőven tartogathat még kellemetlen meglepetést.
Az európai klímakutató szervezet ugyan csak 1940. óta rendelkezik mérési adatokkal, de több ország saját adatbázisa egészen a 19. század végéig nyúlik vissza. Sok tudós szerint, figyelembe véve ezeket, valamint a fák évgyűrűiből kiolvasható múltat és a jégsapkák úgynevezett jégmagjait, az idei rekordhőmérséklet volt a legmelegebb a bolygón az elmúlt 120 000 évben.
A tudósok a kialakult helyzetért leginkább a szén, a kőolaj és a földgáz elégetéséből eredő klímaváltozást, valamint az állattenyésztő mezőgazdaságot teszik felelőssé. Más tényezők is szerepet játszanak azonban ebben a folyamatban, mint például a Csendes-óceán középső részén zajló természetes jelenség, az El Nino, vagy a tenger alatti vulkánkitörések, ám ezek egyike sem eszkalálja annyira a folyamatokat, mint az üvegházhatású gázok fokozott kibocsátása.
Mivel az El Ninót valószínűleg hamarosan felváltja a hűvösebb La Nina, szakértők úgy vélik hogy a 2024-es nyár vége után nem várható több havi rekord, de a forró évkezdet még így is elég ahhoz, hogy az idei év melegebb legyen a tavalyinál.
Összességében a folyamat folytatódik tovább, ha nem fékezzük meg a kibocsátásokat. Ehhez már számos tudás és technológia áll a rendelkezésünkre, de amíg nincs politikai akarat, lehetetlen olyan lépéseket tenni egyénileg, ami igazán számítana a globális egész szempontjából.