Bolygónk klímáját sok tényező befolyásolja, melyek közül kétségkívül az egyik legjelentősebb az üvegházhatású gázok kibocsátása. A Föld természetes módon is bocsát ki szén-dioxidot, de csak körülbelül annyit, amennyit el is tud nyelni. Az egyensúlyt még az ipari forradalom borította fel, és azóta egyre csak rontottunk a helyzetünkön.
A kibocsátásoknak több ismert forrása is van: a közlekedés, az energiatermelés, különböző ipari tevékenységek és az erdőtüzek. Az idei nyár még éppen csak elkezdődött, de már most egymást érik az erdőtüzek a sok régióban tapasztalható szárazság miatt. Noha a jelenségről többnyire a forróbb, mediterrán térségek jutnak először eszünkbe, valójában a száraz időjárás okozta tüzek jóval északabbra előfordulnak.
Az idei nyár ilyen szempontból kifejezetten kétségbeejtő, hiszen az Északi-sarkkörön mostanáig sok tízezer tonna szén-dioxid jutott a légkörbe ily módon az EU tudósai szerint. A Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) adatai azt mutatják, hogy a tüzek többsége az oroszországi Jakutföldön lángolt fel.
Ezek a szezonális tüzek évről évre egyre inkább tolódnak észak felé, ahogy az éghajlatváltozás miatt az Északi-sarkvidéken emelkedik az átlaghőmérséklet. A tundrán és a tajgán tomboló heves tűzesetek a fák égéséből származó kibocsátások mellett a szénben gazdag talajból is üvegházhatású gázokat szabadítanak fel.
A jelenség korábban is létezett, ám az elmúlt két évtizedben a melegebb nyarak beköszöntével sokat romlott a helyzet. Jakutföldön ennek következtében pár hónap alatt 460 000 hektár erdő égett le, és ennek a többsége júniusban. Igaz, a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége (6,8 megatonna) még nem érte el a 2019 (13,8 megatonna) és 2020 nyarán (16,3 megatonna) mért értékeket, de még hátra van a két legforróbb hónap, július és augusztus.
Fontos tudni, hogy az Északi-sarkvidék éghajlatának változásai nem csak a helyi régiót érintik. Komoly globális jelentőséggel bírnak, mivel hatással vannak a Föld teljes éghajlati rendszerére. Gail Whiteman, az Exeteri Egyetem professzora és az Arctic Basecamp nonprofit tudományos szervezet alapítója azt nyilatkozta a jelenségről:
"Az Északi-sarkvidék a klímaváltozás nullpontja, és a szibériai erdőtüzek növekvő kockázata egyértelmű figyelmeztető jele annak , hogy ez az alapvető fontosságú rendszer veszélyes éghajlati fordulóponthoz közeledik. Ami az Északi-sarkvidéken történik, az nem marad ott - az Északi-sarkvidék változása globálisan felerősíti a jelenség kockázatát. Ezek a tüzek sürgős cselekvésre ösztönző figyelmeztető kiáltások."