Még a 18. század végén íródott az első katonai feljegyzés, mely alapjául szolgált annak a most elkészült tudományos igényű munkának, ami a Balaton elmúlt több mint kétszáz évét vette górcső alá. Az 1782-es dokumentumoktól a világháborús katonai térképeken át a mai műhold felvételekig számos anyagot használtak a szerzők, hogy átfogó képet kapjanak az emblematikus tó újkori történetéről.
A három századot kutató HUN-REN BLKI szakértőinek megállapítása szerint Magyarország legnagyobb természetes állóvizének vízgyűjtő területei csak kismértékű változást mutatnak a vizsgált időszakban, azonban a partszakaszok beépítettsége értelemszerűen ma már egészen más képet fest, mint a Habsburgok korában. A koncepciótól és szabályozástól mentes, nyakló nélküli beruházások már a 20. század utolsó évtizedeiben elkezdődtek, de kétségkívül az ezredfordulóra csúcsosodtak ki leginkább.
A tudományos munkát, melyet a HUN-REN BLKI munkatársai a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet és Környezetföldrajzi Tanszékének munkatársaival közösen végeztek el, most jelentette meg a Land Use Policy nevű szaklap. Az általuk kidolgozott módszertan lényege, hogy a vizsgált időszakban bekövetkezett változásokat térben elemzik.
A publikált eredmények azt mutatják, hogy a vízgyűjtő területekben szinte elenyésző mértékben következett be változás, míg a partszakaszon jelentős nyomot hagyott az elmúlt évszázad tömegturizmusa, ami legfőbb okozója ezeknek a jelentős változásoknak.
A tágabb környezet ugyan csak kis mértékben módosult, a partközeli területeket ellenben folyamatosan, egyre gyorsuló ütemben építették be, a tavat mindinkább az idegenforgalmi igényeknek alárendelve. A partvonaltól 500 illetve 500-tól 1000 méterig terjedő zónákat folyamatosan építették be a szocializmus évei alatt.
Ekkor a Balaton a közép- és kelet-európai térség lakóinak volt kedvelt üdülési desztinációja. Ez a folyamat ugyan jelentős visszaesést mutatott a Vasfüggöny leomlása után, ám ezzel párhuzamosan nem állt le a vad és gyakran szabályozatlan terjeszkedés, urbanizáció. A tanulmány szerzői úgy gondolják, hogy a döntéshozóknak és a helyiek képviseletének együtt kellene fellépniük az épen maradt természeti területek védelmében, és ezt erős törvényi szabályozással lenne szükséges megtámogatni.