Azt, hogy valamit kezdeni kell a nyáresték kellemetlenkedő "vendégeivel", a számos kórokozót is terjesztő szúnyogokkal, már több, mint 70 éve felismertük a malária kapcsán, ám a mai napig nem sikerült igazán hatékony metódust találni a ritkításukra. Ugyan ismert, hogy számos kockázatot rejt a kemikáliák használata, nem nagyon mutatkozik szándék arra, hogy elfogadható alternatívát találjanak velük szemben.
Régóta sulykolják belénk azt az állítást, hogy a modern kémiai szerek csak a szúnyogokra veszélyesek, ám egy debreceni kutatócsoport most utánajárt ennek. Bár a használt idegméreg állítólag sem a szúnyognál nagyobb, sem pedig a gerinces élőlényekre nem jelent veszélyt, a vizsgálat eredménye egészen mást mutatott ki.
A kihelyezett gyűjtőkben találtak elpusztult katicákat, fürkészdarazsakat, fátyolkákat és egy sor egyéb fajta ízeltlábút, szúnyogot viszont szinte alig. A Debrecen területén elvégzett vizsgálatra közvetlenül egy légi szúnyoggyérítést követően került sor.
A megfigyelők beszámolója szerint az irtást végző jármű elhaladása után különféle rovarok rángatózva hullottak le a fák lombjairól a deltamethrin hatására. Mindez annak ellenére történik, hogy a műveletet végző szervek szerint az alkalmazott készítmény és annak csekély mennyisége csak az arra érzékeny, apró rovarokat veszélyezteti.
Az efféle tájékoztatók általában szűkszavúan fogalmaznak és híján vannak minden számon kérhető konkrétumnak. A közérthető módon széles körű tájékoztatást nyújtó ismertető anyagok ritkaságszámba mennek, így abban sincs semmi különös, hogy a lakosság nagy része szinte alig rendelkezik megfelelő információkkal.
Az idei kutatás helyszíne a Debreceni Egyetem botanikus kertje volt, ahol a szárnyas vérszívók természetes közegében vizsgálhatták a szer hatását. Itt nyílt terepen figyelhették meg, hogy milyen élőlények hullanak a kihelyezett lepedőkre. A hitelesebb eredmény érdekében további három gyűjtőhelyet is kijelöltek a város különböző pontjain.
Az eredmény mindenkit meglepett, hiszen a négy helyen mindössze 3 csípőszúnyogot találtak csak, ami az összes elpusztult rovarnak alig egy százaléka. A több estén keresztül tartó gyérítés eredményeként számos fürkészdarazsat, pókot, fátyolkát, kabócát, poloskát, kisebb cincért, hangyát, ormányosbogarat, katicát és egyéb rovarokat találtak a gyűjtőhelyeken. Volt köztük olyan, amelyik csak több napos idegrángást követően múlt ki, ami rendkívül rossz fényt vet a bevett eljárásra.
Mivel az irtások gyakran érintenek természetvédelmi területeket is, ott is fokozott veszély fenyegetheti az ökoszisztémát. Ezt súlyosbítja, hogy a begyűjtött rovarok nagy része szintén védett madárfajok táplálékául is szolgál, valamint nagy koncentrációban a területileg érintett vizek élővilágára is hatással lehet.
Ennek ellenére a sok évtizedes megszokásokból lassan, vagy egyáltalán nem engednének a döntéshozók, mintha nem érdekelnék őket a hasonló vizsgálatok eredményei. Ez azonban hosszú távon beláthatatlan következményekkel járhat. Pedig a szakemberek már régóta figyelmeztetnek a problémás gyakorlatra, és szorgalmazzák új módszerek kidolgozását.
Mindezt súlyosbítja, hogy egyes felmérések szerint épp a kórokozókat terjesztő fajok válnak leginkább rezisztenssé a használt kemikáliával szemben. Ez nem jelenti azt, hogy bárki is a kémiai irtás elhagyását szorgalmazná, hanem szakemberekkel együttműködve kellene megfelelő stratégiát kialakítani, és erre vannak már lokálisan hazánkban is jó példák, többek között Törökbálinton.
Itt négy éve nincs már szükség rutinszerű légi gyérítésre, hiszen a szúnyogokat még lárvakorukban kezdik el irtani. A BTI nevű szert, amely egy természetes baktérium használatán alapul, már világszerte sikeresen alkalmazzák. Ez tulajdonképpen egyfajta fehérjét termel, ami mindamellett, hogy a lárvák halálát okozza már a kikelés előtt, nem szennyezi a vizet.
A kutatást végzők abban reménykednek, hogy eredményeik eljutnak a megfelelő fórumokra és ott értő fülekre találnak. Ez rendkívül fontos lenne ahhoz, hogy végre elhagyhassuk ezt a múlt századból ránk maradt természetkárosító megoldást, amit az Európai Unió területén rajtunk kívül már senki nem használ.