Amikor az óceánok vize tartósan vagy ciklikusan egy irányba halad, az nagyban befolyásolja az éghajlatot és az időjárást. Ilyenkor normális esetben a szállított víz hőfoka és mennyisége az adott évszakhoz igazodik. Ezeket az úgynevezett óceáni, vagy tengeri áramlatokat számos természeti tényező befolyásolja, de összességében régóta egyfajta állandóság jellemezte őket. Egy amerikai kutatás szerint azonban az áramlatok az elmúlt évtizedekben lassuló tendenciát mutatnak, ami egyre több szén-dioxid felszabadulását okozza a víztömeg mélyéből.
Logikus az a következtetés, hogy ilyen horderejű változások negatívan befolyásolják a globális működéseket, de egy most megjelent tudományos munka szerint az imént említett folyamat még annál is kedvezőtlenebb a klíma szempontjából, mint azt eddig gondoltuk.
A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudóscsoportja egy cikkben arról értekezik, hogy az áramlatok gyengülése, lassulása hosszú távon felgyorsíthatja azokat a folyamatokat, amelyek a bolygó felmelegedését okozhatják. Ez egy bizonyos ponton eszkalálja a kedvezőtlen történéseket, és akár a földi élet pusztulása is bekövetkezhet miatta.
Korábban az a feltételezés volt elfogadott, hogy a lassabb áramlatok, ha kevesebb szén-dioxidot is kötnek meg kevesebbet is szabadítanak fel az óceánfenékről. Úgy gondolták, hogy a két folyamat kiegyensúlyozza egymást, de mint kiderült, ennek épp az ellenkezője igaz. A felszabaduló szén-dioxid azután teszi is a dolgát: felmelegíti a légkört, ettől elolvadnak a jégsapkák és kritikusan megemelkedik a vízszint.
A jelenség fő okozója az lehet a feltételezések szerint, hogy a megváltozott tempójú áramlás felborítja az óceán mélyén lévő egyensúlyt. Alapesetben ez még nem feltétlenül katasztrófa, hiszen az Antarktisz környékén felszínre jutó tápanyagban gazdag vízben található fotoszintetizáló mikrobák képesek elnyelni a felszabaduló gázok egy részét, azonban a lassulás csökkenti ezeknek a biológiai aktivitását is, vagyis több károsanyag jut ki a légkörbe.
Ez a kutatók szerint persze nem jelenti azt, hogy most már minden mindegy, úgyis elvesztünk. Sokkal inkább emeli a tétet azzal kapcsolatban, hogy miként tudjuk a folyamatot a saját lehetőségeinkhez mérten fékezni, késleltetni. Ebben pedig az egyéni felelősségen túl a legfontosabb a nagy kibocsátók jobb belátásra bírása.