Ugyan a szénfűtésű gőzgépek már az ipari forradalom korai szakaszában használatba kerültek a 18. század végén, az első szénerőmű indulása még 1882-ig váratott magára. Ekkor nyílt meg Londonban az első széntüzelésű erőmű, mely után egy 142 éves korszak vette kezdetét, amit méltán nevezhetünk a szén korszakának.
Bár erre még 1-2 évtizede sem sokan mertek volna fogadást kötni, a szigetország lett az első a G7 országai közül, amelyik teljesen levált a bányászott energiahordozóról. 2012-re nyúlik vissza a folyamat felgyorsulása, mert bár akkor még az energiatermelés mintegy 39 százalékát adta a szén, innentől kezdve felgyorsult a más alternatívákra való átállás folyamata.
Az utolsó még üzemelő szénerőmű, a nottinghamshire-i Rattcliffe-on-Soar Power Station a közelmúltban zárta be kapuit, miután 57 évig szolgálta a lakosságot. Ezzel az egyik leggyorsabb energiapolitikai változást hajtották végre Európában annak ellenére, hogy a térség szénkészletei még évszázadokig nyújtanának lehetőséget az áramtermelésre.
A fenti eredményt úgy tudta az ország végrehajtani, hogy elképesztő iramot diktálva fejlesztették az elektromos hálózatot, és növelték a megújuló energiaforrások mértékét. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően pedig már 2019-re sikerült 2 százalékra szűkíteni a szénalapú megoldások arányát az energiamixben.
Az Ember nevet viselő energetikai agytröszt jelentést adott ki ezzel kapcsolatban, amely öt kulcsfontosságú tényezőt emel ki a program sikerét illetően: a 2025-ös teljes kivonás korai bejelentése, a szén-dioxid árának változása, tengeri szélenergia kapacitások fejlesztése, támogatása, a megújulók támogatását célzó energiapiaci intézkedések bevezetése és a hálózat fejlesztése.
Érdemes kiemelni, hogy az eredményekkel párhuzamosan az ország nem csúszott át a földgáztól való függésre, ami többek között a szél- és napenergia megoldások gyors terjedésének is köszönhető. Az ország egyik következő vállalása, hogy a 2030-as évek kezdetéig klímasemlegessé váljon az energiatermelés rendszere.
Az adatok azt mutatják, hogy megéri a befektetés a jövőbe, hiszen az elmúlt 12 év során 880 millió tonnával kevesebb kibocsátás írható az ország energiaszektorának számlájára. Ez kétszer annyi, mint egy éve volt és ez csak a légkörnek tett szívesség, hiszen a megújulók használatával közel 3 milliárd fontot is megtakarítottak összességében.
Hasonló, bár talán kevésbé ambiciózus folyamatok figyelhetők meg Európa többi részén is, hiszen az OECD-országokban 17 százalékra esett vissza a szén-részaránya a 2007-es, 36 százalékos csúcshoz képest. Az elmúlt évek angliai folyamataiból érdemes más országoknak is levonni a tanulságot, és a lehető legalacsonyabb szintre hozni a fosszilis forrásoktól való függőségünket.