Az emberiség napjainkban az összes mezőgazdasági művelésre alkalmas terület körülbelül 85 százalékát már most is használja, ami több szempontból is probléma. Leginkább azért, mert 2050-re a szakértői előrejelzések szerint a most megtermelt élelmiszerhez képest 50 százalékkal többet kellene előállítani, miközben a klímaváltozás, az ahhoz kapcsolódó szélsőséges időjárási jelenségek, illetve a termőföldek kiszipolyozása miatt csak nagyon kis mértékben lehet bővíteni a termelési kapacitást.
Tavaly decemberben ellátogattunk a Tungsram vertikális farmjára - a cég szakértőitől származik a fenti, 85 százalékos statisztika is - ahol megtudtuk, hogy a városi mezőgazdaságnak óriási szerepe lesz a jövő élelmiszer-termelésében. A vertikális farmok és hasonló létesítmények ugyanis egyrészt nem a természettől veszik el a termőföldet, ráadásul, gyakorlatilag éjjel-nappal képesek a termelésre, függetlenül évszakoktól, napszakoktól vagy az időjárás viszontagságaitól.
A hasonló módszerekben rengeteg a lehetőség, ezt támasztja alá a brit Lancaster University friss kutatása is, amely a világon először, egy egész országra kiterjedően vizsgálta a városi mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket - írta a The Guardian. Az egyetem kutatói azt elemezték, hogy a szigetországban mennyi zöldséget-gyümölcsöt lehetne megtermelni, ha minden erre alkalmas területet - beleértve a vertikális farmokat, sőt a parkokat is - mezőgazdasági célra használnának.
Bár természetesen csak elméleti fejtegetésről van szó, az eredmények így is látványosak: a britek zöldség-gyümölcs fogyasztásának közürlbelül 40 százalékát lehetne megtermelni a kertek, parkok, focipályák és a vertikális farmok hasznosításával. Ez a jelenlegi belföldi termelés nyolcszorosa, Nagy-Britannia a többi terményt import útján szerzi be. A The Guardian információi szerint a britek teljes élelmiszer-fogyasztásának harmada érkezik a határokon túlról, a Brexit és a világjárvány hatására kialakuló sofőrhiány pedig megmutatta, hogy mennyire sérülékeny ellátóláncokon keresztül áramlik az élelmiszer a szigetországba.
A városi zöldterületek hasznosítása jelentős mértékben csökkenti az ellátóláncok hosszát és a mezőgazdasági termelés környezeti terhelését (Fotó: Unsplash/Marissa Morton)
A kutatók maguk is rámutatnak, hogy ez természetesen szélsőséges helyzetet feltételez, azonban, ha csak egy kicsivel több zöldterületet - vagy vertikális farmot, egyéb városi mezőgazdasági megoldást - használnának fel, már azzal is jelentősen lehetne csökkenteni az importfüggőséget, ami segítene az ellátóláncok rövidebbre vágásában, így a környezeti terhelést is hatékonyan csökkenthetné.
Még ha a mindennek csak egy kicsi részét ültetjük át a gyakorlatba, akkor is jelentős mennyiséggel lehetne növelni az azonnal elérhető zöldségek és gyümölcsök mennyiségét
- mutatott rá Jess Davies, a Lancaster University professzora, a kutatás egyik vezetője.
A szakember szerint a hazai mezőgazdasági termelés felpörgetése számos előnnyel járna: magától értetődően több egészséges élelmiszerhez juthatnának hozzá a britek, emellett azonban növelni lehetne a lakosság szabadtéri fizikai aktivitását, a könnyebben hozzáférhető terményekkel pedig az alacsonyabb jövedelműek is friss, egészséges zöldséghez és gyümölcshöz juthatnának hozzá. Erre annál is inkább szükség lenne, mivel a brit mezőgazdasági területek már így is a határokig vannak feszítve. Egy részüket az intenzív művelés negatív hatásai fenyegetik, a többit pedig az egyre terjeszkedő városrészek. A szakértők már egy ideje kongatják a vészharangot, rámutatva, hogy a hasonló területeken drámaian lecsökkent a biológiai sokszínűség, ezért fenntarthatóbb mezőgazdasági módszerekre és az élővilág újratelepítésére lenne szükség.
Nem kellene még több földterületet mezőgazdasági művelés alá vonni, ez ugyanis hozzájárul a klímaváltozás negatív hatásaihoz
- tette hozzá Davies, aki rámutatott, hogy erre nincs is szükség, mivel a városi mezőgadasági módszerekkel meg lehetne oldani a többlet termelését.
A vertikális farmok és közösségi kertek alkalmasságát több kutatás is bizonyítja: egy két éve futó pilot projekt például rámutatott, hogy a városi mezőgazdaság termelési kapacitása azonos a farmokéval. A Lancester University mostani kutatása pedig részben arra is irányult, hogy megállapítsák a hasonló városi zöld területek kihasználhatóságának felső határait. Davies arra is felhívta a figyelmet, hogy az úgynevezett barnamezős beruházások - azaz, amikor kihasználatlan ipari területeket használnak fel - is működőképesek lehetnek, mivel a gyakran szennyezett talajt magaságyásokkal lehetne kiváltani, a köréjük telepített fás-bokros területekkel - vagy akár folyékony fával - pedig az esetleges légszennyezést lehetne hatékonyan semlegesíteni.