A jelenleg még hivatalban lévő Európai Uniós szervnek, az Európai Parlamentnek (EP) számos fontos döntést kellett meghoznia 5 éves ciklusa alatt, melyek egy minden korábbinál nagyobb szelete foglalkozott a klímaváltozás hatásaival, és ezek egyik legfontosabb összetevőjével, az üvegház hatású gázok kibocsátásával. Az átalakulóban lévő világunk egyre sürgetőbb problémáját jogszabályi keretekkel próbálták kordában tartani, elfogadható keretek közé szorítani, de sok jogos kritika éri mostanság a törvényhozó testületet azzal kapcsolatban, hogy nem szívesen hoznak meg nehéz és vitatott döntéseket.
Legutóbb a gépjárművek kibocsátásával kapcsolatban merült fel, hogy hiába minden erőfeszítés a döntéshozók részéről, a tények azt mutatják, hogy nem haladunk a kitűzött cél, a nettó nulla kibocsátás felé. Habár a közlekedési ágazat valóban az üvegházhatású gázok légkörbe jutásának egy negyedéért tehető felelőssé, a közelében sincs, hogy legnagyobb szén-dioxid kibocsátó legyen. Erre a kevéssé megtisztelő címre a globális nagyvállalatok jogosultak, ipari tevékenységükből kifolyólag.
A jelenleg még néhány hétig hivatalban lévő Európai Parlament utolsó döntéseinek egyikeként strasbourgi plenáris ülésén megszavazta az ipar szén-dioxid mentesítéséről szóló jogszabályt. Ennek a célja, hogy a nemzetközösség belső piacain a jövőben megvalósulhasson az ipar kibocsátásmentessége.
A jogszabályt a törvényhozó testület 361 szavazattal, 121 ellenében és 45 tartózkodás mellett fogadta el. A dokumentum célként tűzi ki az úgynevezett tiszta technológiák alkalmazásának széleskörű fokozását, és mindemellett biztosítja az EP-nek a szükséges eszközöket a tiszta energiákra való átállásra.
Az elfogadott jogszabálytól azt várják, hogy olyan projektek indulását teszi lehetővé, ami a közeljövőben bevonzza a nettó nulla kibocsátás elvét alkalmazó technológiákat. Azt remélik, hogy középtávon 2030-ra elérheti az EU ezen irányú célok legalább 40 százalékát. Ezen felül megteremti a feltételeket, hogy 2050-re az unió elérhesse a klímasemlegességet.
A dokumentum több olyan technológiát is megemlít, melyek nagyban hozzájárulhatnak a dekarbonizáció folyamatához. Ezek közé tartoznak a fotovoltaikus napenergia és naphőenergia, a szárazföldi és tengeri szélenergia, a hőszivattyúk használata és a geotermikus energia, az akkumulátoros és egyéb energiatárolási rendszerek, az elektrolizátorok és üzemannyagcellák, a fenntartható alternatív üzemanyag technológiák és a sokat vitatott atomenergia is.
A megszavazott jogszabály akkor lép véglegesen érvénybe, ha a nemzeti kormányokat magában foglaló Európai Unió Tanácsa is jóváhagyja azt a ciklus vége előtt.