Az erdőségek telepítése bolygónk élhetősége szempontjából kulcsfontosságú. A növények oxigént termelnek, megkötik a port, és nem utolsósorban lokálisan alacsonyabban tartják a hőmérsékletet. Az ENSZ becslése szerint az 1990 és 2020 között eltelt három évtized során 420 millió hektárnyi erdő tűnt el globálisan, ami nagyobb, mint az Unió területe.
Európa ugyan egy ideje már igyekszik megfordítani a trendet, de ez csak nagyon lassan, kis lépésekben halad. Ezek az erőfeszítések tíz százalékkal növelték a 1990-es évek eleje óta az erdők arányát, ami nagyjából akkora terület, mint Magyarország és a szomszédos Szlovákia területe együttvéve. Mára elértük, hogy a kontinens területének 39 százalékát erdők borítsák, a globálisan mérhető 31 százalékkal szemben.
Ez akár önmagában is szép eredménynek tekinthető, de a területi eloszlás meglehetősen egyenlőtlen. Öt tagállamban a földterület több mint felét borítják erdők: Finnország 66 százalékos, Svédország 63 százalékos, Szlovénia 61 százalékos, Észtország 54 százalékos és Lettország 53 százalékos erdősítéssel viszik a prímet Európában. A másik oldalon sorakoznak Dánia 15 százalékkal, Írország 11 százalékkal, Hollandia 10 százalékkal és Málta 1 százalékkal. Hazánk valahol a középémezőnyben foglal helyet, valamivel kevesebb mint 20 százaléknyi erdősített területtel.
Ha megnézzük a sor végén található államokat, különösen Dániáról és Hollandiáról elmondható, hogy habár kevés erdő borítja őket, a mezőgazdasági területeiket nemzetgazdasági szempontból hatékonyan használják fel, és károsan érintené őket, ha fát kellene telepíteniük ezek egy részére. Ez részben történelmi hagyományoknak és az adott terület természeti adottságainak tudható be.
A dán kormány szerint 1800 körül Dánia területének mindössze 2-3 százalékát borította erdő, mivel évszázadokon át ellenőrizetlenül termelték ki, illetve irtották a fákat a mezőgazdaság számára. Hasonló a helyzet Írországban is, ahol a 19. század végére az ország erdő borította területei a 6000 évvel ezelőtti 80 százalékról körülbelül 1 százalékra csökkentek.
Érdekes anomália, hogy míg 10 százalékot javított erdősítettségén Európa az elmúlt harminc évben, ugyanekkora területet kell kiirtani globálisan, hogy az itt élők fogyasztási igényeit kielégítsék. Az év elején az Európai Parlament lépéseket tett ennek a kontraproduktív folyamatnak a megváltoztatására, amikor megszavazta, hogy az uniós piacon forgalmazott termékek nagy része erdőirtást nem igényló módon legyen megtermelve.
A növekvő számok ellenére az erdőket egyre nagyobb veszély fenyegeti a szél, a tűz és a kártevők miatt. A nyár folyamán a Földközi-tenger térségében pusztító erdőtüzek tették a 2023-as évet a második legrosszabbá a feljegyzések szerint. Ezt az éghajlatváltozás még tovább súlyosbítja, derült ki egy augusztusban közzétett átfogó tanulmányból. A magasabb nyári hőmérséklet, valamint a gyakoribb és hosszabb ideig tartó aszályok hatásai megkönnyítik a tüzek fellobbanását és terjedését. Ugyanezek a körülmények kedveznek olyan kártevőknek, amelyek akár tizedelni is képesek a világ faállományát.
A probléma hatékony kezelését a kutatók egy összeurópai megfigyelő hálózat felállításában látják, és ez még önmagában nem is elegendő. A probléma beazonosításán túl képesnek kell arra lennünk, hogy közösen meghozzuk a megfelelő döntéseket, hiszen a tét egy élhetőbb jövő.