Nagy várakozás előzte meg a hétvégén Indiában megrendezett G20-as találkozót. A világ 20 vezető gazdasági résztvevőjét magába foglaló szervezetet 1999-ben alapították, és 2008 óta minden évben ülésezik. A találkozó célja a tagországok globális politikájának összehangolása, illetve ennek kétoldalú tárgyalások megtartásával való biztosítása.
Az idei házigazda, India a fenntartható fejlődést jelölte meg a találkozó központi témájaként. Mivel elsősorban gazdasági alapokon szerveződő együttműködés áll fenn a tagok között, így ennek a fő témának is az ilyen jellegű vonatkozásait szerették volna leginkább megvitatni.
Mindamellett, hogy a témával kapcsolatosan konkrét kritikát előzetesen senki nem fogalmazott meg, az Amnesty International abbéli aggodalmának adott még múlt héten hangot, hogy nem elég leragadni az üres szavaknál és a leggazdagabb országoknak legalább 100 milliárd dollárt kellene szánniuk az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére, és a legszegényebb országok adósságainak elengedésére.
Tavaly az ukrajnai háború miatti nézeteltérések miatt a konferencia közös nyilatkozat nélkül ért véget. Idén a Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin, elébe menve az esetleges kritikáknak, kihagyták a találkozót. Többen még a G20-as csúcs előtt azon lamentáltak, hogy van-e értelme a közös állásfoglalás kiadásának, ha az nem párosul semmilyen konkrét politikai döntéssel.
Abban ugyan egyetértés volt az ülésező felek között, hogy növelni kell a megújuló energiák arányát, és drasztikusan csökkenteni a szénből származóét, a konkrét számokban viszont már nem tudtak végül megegyezni, annak ellenére sem, hogy a G20-ak döntései nem kötelező érvényűek a tagországokra nézve. Az egyetlen konkrét javaslata, miszerint a tagországok 2030-ig a mostani háromszorosára emelik a megújuló forrásból származó energiák arányát és 2035-ig 60%-kal mérséklik az üvegházhatású gázok kibocsátását, Oroszország, Kína, Szaúd-Arábia és India végül nem szavazták meg.
Úgy tűnik, hogy a G20 az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét döntések meghozatalát inkább az év végi klímacsúcsra, a COP28-ra szeretné átruházni, de tulajdonképpen a saját kompetenciájába tartozó gazdasági kérdésekben sem sikerült elmozdulni a moralizálás talajáról. Habár a klímacélok elérésben elengedhetetlenül fontos lenne a legszegényebb országok adósságainak elengedése, konkrét döntés ez ügyben sem született. Pedig vannak olyan afrikai országok, ahol a felvett hitel törlesztése elviszi a teljes költségvetés akár 80 százalékát is.