Miután Európa ma arra ébredt, hogy Oroszország megkezdte az Ukrajna elleni hadműveleteit, a korábbinál is fontosabbá vált a kérdés, hogy Vlagyimir Putyin bevetheti-e az "energiafegyvert", ami az orosz gázszállítás leállítását jelentené Európa irányába. A The Guardian brit lap közölt átfogó cikknek az energiahelyzetről, ennek az elemzésnek a fő pontjait nézzük át az alábbiakban.
Kezdjük az elején, azzal a kérdéssel, hogy mennyi köze van az orosz fenyegetéseknek a jelenlegi gázválságnak. A kérdés megválaszolásához fontos tudni, hogy a gázárak ugyanis világszerte rendkívül magasan járnak a világjárvány miatt megnövekedő kereslet és a sok helyen kimerülő tartalékok miatt. Utóbbi fontos tényező, ugyanis most sok ország szeretné újból feltölteni a tározóit, ezzel tovább fokozva az orosz gáz iránti igényt. Energiaipari szakértők szerint az áremelkedéshez az is hozzájárult, hogy Oroszország - vélhetően az ukrajnai agressziót előkészítendő - jelentősen korlátozta európai gázszállításait.
Európa energiaigényeinek körülbelül 40 százalékát orosz gázból fedezi (Fotó: Unsplash/Kwon Junho)
A brit lap elemzése rámutat, hogy Európa teljes földgáz-igényeinek körülbelül 40 százaléka érkezik Oroszországból, ráadásul, hiába állnak át kontinensünk országaiban egyre inkább a megújuló energiákra, ez rövid távon tovább növeli majd a gáz iránti keresletet, mivel sok helyen kezdik bezárni a széntüzelésű erőműveket. Németország különösen érintett a kérdésben, ugyanis már leállították az összes atomerőművet és 2030-ra teljesen szeretnének megszabadulni a szénalapú energiától is.
Éppen ezért volt fontos lépés, amikor Olaf Scholz német kancellár leállította az Északi Áramlat 2 nevű gázvezeték engedélyezési folyamatát. Az Északi Áramlat a Balti-tengeren keresztül köti össze Oroszországot és Németországot, a 11 milliárd dolláros beruházás elvileg mintegy 26 millió német háztartásba szállítana gázt.
Már korábban is felvetődött, hogy Oroszország fegyverként használná gázszállítási pozícióját az Európai Unió ellen. Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency - IEA) igazgatója már januárban rámutatott, hogy Oroszország akkor csökkentette körülbelül negyedével az európai gázszállításokat, amikor az ukrajnai inváziót készítette elő. Bár Birol akkor azt mondta, reméli, csak véletlen egybeesésről van szó, az orosz hadműveletek megindulását követően nehéz lenne nem ennek az ellenkezőjére gondolni.
A fosszilis tüzelőanyagok miatt tört ki az orosz-ukrán háború?
A The Guardian elemzése szerint egyértelműen nem erről van szó, pontosabban, nem ez a fókusza a jelenlegi konfliktusnak. Mint írják, Vlagyimir Putyin orosz elnök sosem rejtette véka alá a volt Szovjet tagköztársaságokkal kapcsolatos területi igényeit, illetve a NATO terjeszkedésével kapcsolatos aggályait.
Ennek ellenére az orosz "gázfegyver" bevetése félreérthetetlen üzenetet küld az Európai Unió felé, amelynek dekarbonizációs törekvései csökkentik az orosz gázfüggőséget, ezen keresztül pedig Putyin befolyását az EU országai felett. Az elemzés rámutat, hogy minél közelebb kerül Európa a zéró emissziós céljaihoz, úgy válik ez az orosz politikai eszköz egyre hatástalanabbá. Még úgy is, hogy Oroszország rengeteg egyéb nyersanyagot - többek között vasat, acélt, alumíniumot - is szállít Európának, ugyanis az orosz költségvetés nem kevesebb mint 40 százaléka az olaj-, és gázexportból származik. Ennek mértéke sem elhanyagolható: 2019-ben a teljes orosz export 60 százalékát az olaj és a gáz szállítása tette ki.
Ukrán gázvezeték Melitopol térségében (Fotó: Unsplash/Rodion Kutsaev)
Európa, bár egyelőre távol van a dekarbonizációs célok elérésétől, öles léptekkel halad ebbe az irányba: a megújuló energiák termelése 2004 óta megduplázódott a kontinensen, 2020-ban pedig a teljes energiamix mintegy 22 százalékát tette ki. A függőség azonban egyelőre megmaradt, részben az atomerőművek már említett bezárása miatt.
A helyzetet bonyolítja, hogy Nagy-Britannia, amely az Északi-tengeren jelentős földgáz-kitermelést folytat, továbbra is importra szorul, így a függőségre egyelőre nincs azonnali válasz. Erre azonban nem csak a politikai, de a klímahelyzet miatt is szükség lenne, az orosz gáztermelés, és -szállítás ugyanis hírhedten fenntarthatatlanul működik: az oroszok szinte semmilyen erőfeszítést nem tesznek a kitermelés során felszabaduló metángáz becsapdázására, de az elöregedett vezetékek szivárgásainak orvoslására sem, holott ez a környezeti terhelés mérséklése mellett még akár nettó profitot is hozhatna a Kreml konyhájára.
Az IEA szerdán nyilvánosságra hozott jelentése szerint a helyzet annyira súlyos, hogy az oroszok konkrétan meghamisították a korábbi adatokat: a metánemisszió ugyanis akár 70 százalékkal magasabb lehet, mint amit elismertek.
Elzárja-e Oroszország az európai gázcsapot?
Bár a jelenlegi helyzetben sok a bizonytalanság, a The Guardian elemzése szerint ez a lépés még Putyintól is erős lenne - persze, figyelembe véve az ukrajnai inváziót, nagy kérdés, hogy még hány hasonlóan durva lépésre lehet számítani az orosz elnöktől.
A szakértők szeirnt azonban az orosz gázszállítások további csökkentése rendkívül komoly következményekkel járna, úgy Európa, mint Oroszország számára.
Ha Oroszország leállítja az európai gázszállításokat, annek óriási hatása lenne az európai energiapiacra. Ennek következményeit az oroszoknak is figyelembe kell venni. Ha nem érkezne orosz olaj és gáz Európába, az szilánkokra robbantaná az Oroszország megbízhatóságával kapcsolatos elvárásokat. Jelenleg az oroszokat megbízható partnernek tartják, azonban, ha ezt meglépnék, akkor már fenyegetésként kellene rájuk tekinteni, aminek az európai gazdaságban is lennének következményei, de sokkal súlyosabb konzekvencái lennének Oroszország számára. Ebben az esetben ugyanis Európa stratégiája az oroszoktl való további távolodás lenne
- mondta Fatih Birol, igaz, ez az idézet még azelőttről származik, hogy az orosz hadsereg megindult volna Ukrajna ellen.
Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség igazgatója (Fotó: IEA.org)
A helyzetet nehezíti, hogy az európai gázkitermelést nem lehet egyik napról a másikra jelentősen bővíteni. Hiába tervezik a britek további koncessziók értékesítését az északi-tengeri gázmezőkre, és hiába merült fel a jelentős környezetszennyezéssel járó, úgynevezett hidraulikus törési (fracking) módszerek alkalmazása is, ezeknek a hatását csak több év múlva lehetne érzékelni. Emiatt több szakértő szerint a legjobb, amit Európa rövid távon tehet, az energiahatékonyság fokozása - például korszerűbb szigetelési megoldásokkal - illetve a megújuló energiatermelés felpörgetése. Ezzel kapcsolatban pedig érdemes résen lenni, ugyanis, ahogy Bob Ward, a London School of Economics klímakutató intézetének igazgatója fogalmazott:
Tudjuk, hogy a klímapolitika ellenzői megpróbálják majd elfedni az igazságot és azt próbálják majd elhitetni a közvéleménnyel, hogy a jelenlegi magas energiaárakért a zöld energiaipar a felelős. Ha ők sikerrel járnak, jelentősen lassíthatják a tiszta energiára való áttérést.