Az Ukrajna ellen indtott háborújával páriává váló Oroszország továbbra is jelentős mennyiségű gázt szállt Európának. A Euronews statisztikái szerint az Európai Unió gázimportjának 40 százaléka érkezik az oroszoktól - összehasonltásként Nagy-Britannia az import 5 százalékát fedezi orosz forrásokból, az USA importjának 3 százaléka érkezik Oroszországból, miközben Szerbiában 89, Finnországban 94, Bosznia-Hercegovinában pedig 100 százalékos az orosz import aránya.
A helyzetet bonyoltja, hogy Oroszország hasonló mértékben függ az EU-tól. a Thunder Said Energy piackutató szerint 2019-ben a teljes orosz export 387 milliárd euróra rúgott, aminek 13 százalékát tette ki a gázszálltás. A Tony Blair Institute for Global Change elemzése szerint pedig évente nagyjából 45 milliárd euró értékben érkezik orosz gáz Európába.
Az Európai Unió gázigényeinek 40 százaléka Oroszországból érkezik (Fotó: Unsplash/Ayesha Firdaus)
Bár egyre-másra érkeznek a hírek, hogy milyen cégek és nagyvállalatok hagyják hátra az orosz piacot, a gázkereskedelem egyelőre folytatódik az EU és Oroszország között. Igaz ugyan, hogy az Európai Bizottság múlt héten bejelentette, hogy jövő év végére az orosz gázimport kétharmadát felszámolják, ami évente 55 milliárd köbméterrel csökkenti az Európába szállított mennyiséget. Ezt a hiányt azonban pótolni kell, ezért érdemes körülnézni, hogy melyik országok léphetnének az oroszok helyére.
Honnan érkezhetne az orosz gáz pótlása Európába?
Bár meglepő lehet, Oroszország nem a világ legnagyobb földgáz-kitermelője. Az elsőség az Egyesült Államoké, az oroszok - most még - a második helyen vannak. A már említett Tony Blair Institute jelentése szerint az EU-nak középtávon jelent majd problémát a mostani helyzet,: rövid távon a meglévő készletek menedzselésével enyhthető a gázfüggőség, hosszabb távon pedig a megújuló energiaforrások amúgy is kiváltják majd az orosz gáz felhasználását. Kérdés azonban, hogy az átmeneti időszakban honnan érkezhet földgáz a kontinensre.
Az USA, mint a világ legnagyobb kitermelője lehetne a kézenfekvő válasz, bár a Biden-kormányzat egyelőre ódzkodik attól, hogy növelje az Európába irányuló gázexportot, ez ugyanis szembemenne Joe Biden elnöki programjában meghatározott fenntarthatósági célokkal. Ez még szülhet érdekes helyzeteket, különösen, hogy az amerikai gázlobbi nem ért egyet a 46. elnökkel. Toby Rice, a legnagyobb amerikai gázkitermelő cég, az EQT vezetője szerint ugyanis az Egyesült Államok könnyedén az oroszok helyébe léphetne, ami az európai szálltásokat illeti. A szakember szerint ugyanis az USA 2030-ra akár meg is négyszerezhetné a gázkitermelését. Ez főleg a cseppfolyósított földgázt (LNG) jelenti - a Reuters információi szerint már így is jelentős mennyiségű LNG-t importál az EU: február volt a harmadik hónap, amikor az EU a legnagyobb importőre volt a cseppfolyós gáznak, felvásárolva az amerikai exportra szánt készlet háromnegyedét.
Az egyik lehetséges megoldást az amerikai cseppfolyósított földgáz (LNG) importjának növelése jelentheti (Fotó: Energy.gov)
Szóba jöhetne még Norvégia is, amely az EU fogyasztásának 16 százalékát adja jelenleg. A gázipari szakfolyóirat, az Upstream szerint a skandináv ország jelenleg 15 milliárd köbméternyi földgázt exportál az unióba, ezt azonban 2022 végére megduplázhatnák. A lapnak nyilatkozó norvég kormányzati források azonban rámutattak, hogy a kitermelés jelenleg közelíti a maximumot, legalábbis a jelenlegi szabályozás alapján. További problémát jelent, hogy a norvég gázvezetékek kapacitása nem bírná el a többletet.
Nemrég Teresa Ribera, a spanyol gazdaság átalaktásáért felelős miniszter azt nyilatkozta a Bloombergnek, hogy Algéria is bejelentkezett, hogy földgázzal lássa el Európát. Az afrikai országból jelenleg az EU-import mintegy 8 százaléka érkezik. A gázvezetéket üzemeltető spanyol Enagas SA pedig már az algériai kormánnyal közösen tervezi a Medgaz vezeték kapacitásbővtését, évi közel 11 milliárd köbméterre.
Jelenleg még vannak európai tartalékok, de sürget az idő (Fotó: Unsplash/Patrick Federi)
Katar neve is felmerül, ha az orosz gáz pótlásáról van szó. A közel-keleti ország a világ egyik legjelentősebb LNG-kitermelője, és bár egyedül nem tudná kielégíteni az európai igényeket, beszállításaival hozzájárulhat az orosz függőség enyhítéséhez. James Huckstepp, az S&P Global Platts elemzőcég szakértője szerint pedig a katari vezetékek kapaitásbővtésével az ország tovább növelhetné az exportját.
Még egy afrikai ország, Angola is szóba jöhet, különösen, hogy a BP és az Eni kőolaj-, és gáztermelő nagyvállalatok nemrég közös céget alaptottak amely angolai gázexporttal foglalkozna. Az afrikai országgal Olaszország folytat előrehaladott tárgalásokat: Luigi Di Maio olasz külügyminiszter nemrég Angolába utazott Claudio Descalzival, az Eni vezetőjével, hogy további lehetőségekről tárgyaljanak.