Bár napjainkban is érik rendszeresen komoly kritikák a zöld politikákat és azok törekvéseit világszerte, azt lassan igen nehéz cáfolni, hogy a bolygó klímája átalakulóban van. Abban tulajdonképpen van egyfajta konszenzus, hogy 1,5 fokot meghaladóan nem szabadna jobban felmelegednie a globális átlaghőmérsékletnek az ipari forradalom előtti időszakhoz képest.
Ez azért aggasztó mert, habár csak néhány hónapja, de ezt jelenleg több tizeddel túllépjük, és év végére a tendencia borítékolható, hacsak nem történik csoda. Ennek sok hosszútávú következménye van, amit akár csak évekkel később fogunk a bőrünkön érezni, de vannak ennél jóval rapidabb jelei is a problémának.
Ezen intő jelek egyike a tömeges korallfehéredés jelensége, aminek kiváltó oka, hogy a korall szöveteiben lévő szimbiotikus egysejtű algák a stressz hatására kilökődnek vagy a bennük lévő fotoszintetikus pigmentek száma kritikusan lecsökken.
Jelenleg immár negyedik alkalommal figyelhető meg ez a jelenség világszerte, és a legutóbbi kevesebb, mint tíz éve történt, ami jelzi, hogy a 1,5 fokos határnak tényleg van jelentősége, és nemcsak valami képzeletbeli vonal. Hétfőn a világ vezető korallkutatói egyértelművé tették, hogy ennek kiváltó oka az emberi tevékenységekből fakadó felmelegedés hatása a vizeink hőmérsékletére.
A korallzátonyok kifehéredése legalább 53 országban igazolódott 2023 februárjától mostanáig a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) és a Nemzetközi Korallzátony Kezdeményezés tudósainak közlése szerint. A probléma akkor tud súlyosan eszkalálódni, ha a jelenség súlyos és hosszan tartó, mert ez a korallok pusztulásához vezet.
A korallzátonyok rendkívül fontosak az ökoszisztéma szempontjából, mert fenntartják a víz alatti életet, védik a biológiai diverzitást és lassítják az eróziót. A fehéredés már jó ideje tapasztalható különböző régiókban, ahhoz azonban, hogy a kifehéredést világméretűvé lehessen nyilvánítani, a jelenség globális kiterjedtségét dokumentálni kell.
Az utolsó ilyen epizód 2017-ben történt. A világ óceánjait felmelegítő, erőteljes El Nino-hatás okozta, három évig tartott, és a korábbi két - 2010-es és 1998-as - eseménynél is súlyosabbnak bizonyult. Az idei kifehéredés a vizeink válasza a tavalyi évre, mely a mérések kezdete óta a legmelegebb 12 hónap volt.
Selina Stead tengerbiológus, az Ausztrál Tengeri Tudományos Intézet főigazgatója, az éghajlatváltozást a korallzátonyokat világszerte fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte. Elmondta, hogy a tudósok azon dolgoznak, hogy többet tudjanak meg arról, hogyan reagálnak a korallok a hőre. Szerinte azonosítani kellene, hogy mely fajták viselik jobban a magasabb vízhőmérsékletet, de ez sem helyettesítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának a radikális visszaszorítását.