Korunk emberének számos megoldandó problémával kell szembenéznie, ha csak egy kis felelősséget is érez az őt követő nemzedékek iránt. Az üvegház hatású gázok mérséklésén és a fenntarthatóságon túl, a műanyag-probléma is megoldásra vár minél hamarabb. Ennek legfőbb indikátora a mikroműanyagok okozta szennyezés, ami lassan bárhol megtalálható a világban a tengereken kívül is.
Találtak már 5 milliméternél kisebb műanyagokat konyhasóban, ivóvízben, tavak vizében, sőt emberi herékben is. A Leicesteri Egyetem kutatói kimutatták, hogy a műanyagok élénk színe fokozza a lebomlásának a tempóját. Mivel a műanyagok nagyon lassan bomlanak, ezt tekinthetnénk pozitívumnak is, azonban ebben az esetben a "bomlás" szó az anyag sérülékenységét jelenti, nem pedig a biológiai eliminációját.
Így a darabjaira eső szintetikus anyag a természetbe kerülve sokkal inkább képes károsítani a környezetet. Ez az első alkalom, hogy ilyen jellegű összefüggés nyert bizonyosságot. A tudományos írás az Evironmental Pollution nevű folyóiratban jelent meg.
Az angliai Leicesteri Egyetem és a dél-afrikai Fokvárosi Egyetem kutatócsoportja két egymást kiegészítő tanulmány segítségével mutatta ki, hogy a műanyagok különböző tempóban bomlanak le az anyag színétől függően. Az angliai vizsgálat során különböző színű műanyagkupakokat használtak, amelyeket egy egyetemi épület tetején helyeztek el, három teljes évig kitéve az időjárás viszontagságainak.
A fokvárosi kísérletben különböző színű műanyag tárgyakat használtak, amelyeket egy távoli dél-afrikai tengerparton gyűjtöttek össze, és vizsgálták meg, hogy mit történt velük a lecesteri kutatásnál kevésbé kontrollált körülmények között. Mind a két vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a fekete, a fehér és az ezüst színű műanyagokra szinte alig volt hatással az a három év, amíg áztak-fáztak, és telibe kapták a nap sugarait.
Ellenben a kék, zöld és piros minták törékennyé, töredezetté váltak. A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy a fekete, fehér és ezüst színezőanyagok megvédik a műanyagot a káros ultraibolya (UV) sugárzástól. Azonban a színesebb anyagoknak megváltozott a polimer szerkezete, és ezáltal instabillá vált maga az anyag is.
A kutatásokban résztvevő szakembereknek a meglepetés erejével hatott az, hogy egy irányított vizsgálat ennyire hasonló eredménnyel zárult, mint a véletlenszerűen begyűjtött tengerparti minták esetében.
A kísérletek eredményei azt igazolják, hogy az időjárástól függően nagyon más a sorsa a fakó és az erőteljesebb színekben pompázó műanyag eszközöknek, vagyis a kevesebb élénk színű műanyag használata képes lehet csökkenteni a természetbe jutó mikroműanyagok mennyiségét. Ha a gyártók figyelembe veszik ezt az anyagtervezés folyamatában, az sokat lendíthet ennek a mindannyiunk számára fontos ügynek a megoldásán.