Új rekordot állított fel a francia Atomenergia-bizottság (CEA) és a Princeton Plasma Physics Laboratory (PPPL) közös projektjében megalkotott volfrámbetétes fúziós reaktor. Az eszközt működtető szakemberek összesen hat percen át tudták fenntartani a plazmaállapotot, ami szükséges az energia termeléséhez. Az elért 1,15 Gigajoule energiaszint 15 százalékkal több, a plazma pedig kétszer sűrűbb, mint bármely korábbi kísérlet esetében.
A programban dolgozó plazmafizikával és magfúziós működéssel foglalkozó szakemberek egybehangzó véleménye szerint ez igen biztató kísérleti eredmény, hiszen a fúziós reaktorokban nem keletkezik atomhulladék a hagyományos reaktorokkal szemben. Ezt mindamellett, hogy lényegesen biztonságosabb és környezetkímélőbb megoldás, bármikor tetszőlegesen ki- és bekapcsolható az energiaforrás.
A tokmakk néven is ismert reaktor tulajdonképpen a Napban zajló folyamatokat modellezi, azáltal, hogy extrém magas hőfokon (50 millió Celsius-fok) létrehozza az anyag negyedik, plazma néven ismert halmazállapotát.
A munka legnehezebben kivitelezhető része, hogy többe energiát nyerjünk, mint amennyit a szerkezet működésével vesztünk, hiszen a plazma állapot feltételeinek megteremtéséhez is óriási energiamennyiségre van szükség. A kísérlet a most esedékes fázisában azt hivatott kideríteni, hogy működőképes-e az, ha volfrámot használnak az extrém állapot eléréséhez.
Az előzetes eredmények azt mutatják, hogy ez az átmenetifémek csoportjába tartozó elem minden korábban használt anyagnál alkalmasabb erre a feladatra, viszont hővezető tulajdonsága miatt könnyebben lehűti a plazmát, vagyis kevesebb energiát lehet a termelt hőből előállítani. Korábban ugyanerre a célra grafitot használtak, ami viszont a nagyobb méretű reaktorok működésénél a falakba zárja a működéshez szükséges üzemanyagot.
Luis Delgado-Aparicio, a PPPL kutatója szerint a két hasonló természetű, ám nagyon különböző módon viselkedő anyaggal való kísérletek sok tanulsággal jártak, ám összességében a volfrám felé billentették a mérleget. A vele végzett tesztek során kiderült, hogy a központi elektron nagyon stabil volt, és a plazma is 15 százalékkal több energiát termelt.
Az elkövetkezendő hetekben részletesen publikálni fogják a kutatás adatait, de az már most látszik, hogy a tokmakkon dolgozó kutatók jó úton járnak a globális energetikai problémákat célzó megoldás felé. A fúziós erőművek működtetése ugyan még számos kérdést vet fel, de összességében működőképes megoldást biztosíthat a jövőben.