Ha a klímaváltozás hatásait vizsgáljuk akár lokálisan, akár globálisan, gyorsan szóba kerül a vízgazdálkodás kérdése. Az ökológiai szempontokat figyelembe véve laikusként először a legszembeötlőbb problémákra gondolunk, mint a felszíni édesvíz-készletek, folyók, tavak vizének folyamatos fogyása, a sarkköri jégtömegek olvadása, az óceánok felmelegedése és ezek hatása az élővilágra. Pedig vízellátás szempontjából ennél lényegesen fontosabb kérdés a felszín alatt található vízkészleteink állapota.
Míg globálisan ivóvizünk felét nyerjük a felszín alól, Európában ez az arány 75 százalékot, itthon pedig 95 százalékot tesz ki. Ennek az az oka, hogy már úgy elszennyeződtek felszíni vizeink, hogy csak rendkívül költséges eljárással tisztíthatók ivóvíz minőségűre. A kérdéskörről Szűcs Péter, a Miskolci Egyetem Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Tanszékének vezetője, az egyetem rektorhelyettese, az MTA levelező tagja a Tudományünnep programsorozat keretében tartott előadást a héten, írta meg a Qubit.
Ha továbbra is egy hozzá nem értő ember szemszögéből vizsgáljuk meg a témát, azt látjuk, hogy a földfelszín alatt globálisan lapuló 8 millió köbkilométer víznek bőven elegendőnek kellene lennie ahhoz, hogy a kérdés felvetődése nélkül kielégítse a 8 milliárd ember 4 ezer köbkilométeres éves vízigényét. Aki azonban csak kicsit is belát az adatokon túl levő színfalak mögé, tudja hogy sajnos ez a mennyiség legtöbbször térben és időben nem áll rendelkezésünkre a felmerülő igények szerint.
Mivel nem látjuk a felszín alatti folyamatokat, nehéz elképzelni, hogy mi zajlik ott, de a probléma árnyalásához elég csak azt a tényt tudatosítani, hogy a víz nem ismer országhatárokat. A hazánk alatt húzódó nagyobb víztestek több mint fele valamelyik szomszédunkkal közös, ami elengedhetetlenné teszi az együttműködést, de helyzetünket unikálissá teszi az is, hogy a Föld legzártabb medencéjében, a Kárpát medencében helyezkedünk el. Az északról, nyugatról és keletről befolyó vizek a déli határon távoznak is az országból. Ez a zártság, különösen a Alpok miatt, a felszín alatt is megfigyelhető.
A globális felszín alatti készletekből kitermelt vizek kétharmadát Ázsiában használják fel öntözésre, de a növekvő ipar szükségletek és az ivóvízhálózatok elavultsága miatt ez a mennyiség folyamatosan növekszik, ami hosszútávon a készlet fogyását eredményezi. Van egy természetes üteme az ezekben a rétegekben található víz utánpótlásának, amit ha meghaladunk, a folyamat fenntarthatatlanná válik. Ahhoz, hogy a gyeplőt kézben tarthassuk, ezeket a folyamatokat folyamatosan monitorozni kell. Hazánkban ez viszonylag jól ellátott feladat, ezért tudjuk, hogy komoly problémák vannak a Duna-Tisza közén, a Nyírségben és a Hajdúságban a készletetek folyamatos, lassú apadása miatt.
A megoldás lehetőségét keresi a Miskolci Egyetem INNOVÍZ projektje három kiemelt területen is: ezek a szélsőséges időjárási körülmények hatásainak vizsgálata, a talajvízforgalmat gátló tényezők, valamint a hálózati veszteségek feltárása és minimalizálása.
Az elmúlt 2-3 évtizedben egy rendkívül káros jelenség figyelhető meg az csapadék dinamikájában. Az éves mennyiség nem változott sokat, de a sokszor hirtelen lehulló nagyobb mennyiségek nem tudnak megfelelő tempóban a talajba szivárogni, így csak ideiglenesen emelik meg a felszíni vizek szintjét, de a felszín alattiak ebből semmit sem profitálnak. Többek között ezt a problémát próbálja kezelni az INNOVÍZ projekt is azzal, hogy keresi a megfelelő módot a felszín alatti vizek mesterséges visszapótlására.
Másik komoly, megoldásra váró gond a talaj eróziója. Az ország keleti régióiban a föld mezőgazdasági művelés és a traktorok terhelésének hatására úgy összetömörödött, hogy nem képes megfelelően átereszteni a csapadékot, sem az öntözésből származó vizet. Erre a jelenségre is választ kell találni, hogy orvosoljuk a problémát.
A projekt keretében innovatív eszközzel vágtak neki a vízhálózati rendszer hiányosságai feltárásának is, a hagyományos akusztikus hibahelykeresés mellett műholdfelvételeket is felhasználtak a kutatáshoz a Fővárosi és a Miskolci Vízművek területein. Ez ugyan csak sebtapaszt jelent a probléma kezelésében, de arra mindenképp alkalmas, hogy felhívja a figyelmet a helyzet súlyosságára.
Egyébként a vízhálózat felújításával ki lehetne használni a magaslati viszonyokból eredő lehetőségeket is. Ha egy vízhálózat egyes elemeit kellően magas pontról lehetne eljuttatni más helyekre, azzal jelentős mennyiségű elektromos áramot is lehetne termelni. Persze itt nem megawattokra kell gondolni, de néhány száz kilowatt is jól hasznosulhat tiszta energiaként.