"Leegyszerűsítve: nincs élet a Földön foszfor nélkül." Az idézet Penny Johnestól, a Bristoli Egyetem kutatójától származik, aki lassan egy évtizede figyelmezteti a tudományos világot a foszfor készletek kimerülésének veszélyére. A foszforsav sója, a foszfát nélkül rövid idő alatt összeomlana a világ élelmiszeripara, hiszen az ebből készített műtrágyák nélkül lehetetlen a mezőgazdaságot ipari méretekben fenntartani. Ezen felül nélkülözhetetlen eleme az akkumulátor- és napelemgyártásnak is.
Éppen ezért számít szenzációsnak az a Norge Mining, norvég bányászati vállalat által feltárt foszfát mező, ami megközelítőleg 70 milliárd tonna kibányászható érccel évtizedekre megoldhatja az ipar ez irányú szükségleteit. Az idén májusban nyilvánosságra hozott felfedezést világszerte széleskörű érdeklődés övezi.
Habár a lelet szinte az utolsó pillanatban nyújt segítséget a jó ideje ellátási problémákkal küzdő Európának, vannak, akik óvatosságra intenek. A környezetvédők a földekből kimosódó foszfát algaképző hatására figyelmeztetnek. A tengeri algásodás hosszútávon az ökoszitéma visszafordíthatatlan károsodásához, tömeges halpusztuláshoz vezethet. Ezen felül a foszfor finomítása sok üvegház-hatású gáz termelődésével jár, bár a Norge Mining ígéretet tett a bányászat során keletkező szén-dioxid leválasztására és eltárolására, még ha sokan vitatják is ennek az eljárásnak a kivitelezhetőségét, hatékonyságát. Nem beszélve arról, hogy az országok nem ajándékba kapnák a foszfort: nem kívánt függőségi viszonyt alakíthat ki az alapanyag elosztása az egyes országok között gazdasági és politikai értelemben is.
Egyébként nem csak foszfátot találtak az adott helyen, hanem a gyógyászatban felhasználható implantátum alapanyagot, titánt, és a acél ötvözésére alkalmas vanádiumot is.