A 21. század emberét számos kihívás elé állítja fajunk létszámának folyamatos növekedése. Az elmúlt 40 évben duplájára nőtt bolygónk népessége, még inkább felborítva az egyensúlyt, mind a természet rendjét, mind pedig a rendelkezésre álló erőforrásokat tekintve. Ami viszont továbbra is a leggyorsabb megoldást igénylő probléma, az a földi klíma átlaghőmérsékletének megállíthatatlan emelkedése, mely magában foglalja a felszíni vizek és a troposzféra felmelegedését is.
Ennek legfőbb kiváltó okai közt tartjuk számon azokat az emberi tevékenységeket, melyek, az úgynevezett üvegházhatású gázok nagyarányú kibocsátásával járnak. Sajnos hiába tudjuk pontosan, hogy mik okozzák a jelenséget, a folyamatosan kényszeredetten úszó cápához hasonlóan, az emberiség is képtelen visszavenni a tempóból.
Az elmúlt évek során számos olyan innováció látott napvilágot, amelyek segítségünkre lehetnek a probléma kezelésében. A Hawaiin élő magyar kutató, Szapudi István óriási űr-napernyője illetve a Massachusetsi Műszaki Egyetem Brazília-méretű űrbuborékja elméleti szinten megoldást jelenthet, de félő, hogy mire kiviteleznék őket, az a globális felmelegedés hatásainak szempontjából már túl késő lenne.
Ezeknek az ötleteknek a sorába illeszkedik a Washingtoni Egyetem kutatóinak elképzelése, akik mesterséges felhőkkel töltenék fel a Föld légkörét, hogy így védjék a Nap felmelegítő hatásától. Ebben a különbség a korábbi ötletekhez képest az, hogy viszonylag egyszerűen kivitelezhetőnek tűnik.
Ez a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy az óceánról kiindulva felerősítenék a meglévő felhők fényvisszaverő képességét. Ehhez az alacsonyabb légrétegekben szálló páratömegekbe sórészecskéket juttatnának el, amit értelemszerűen helyben nyernének ki a vízből.
A procedúra kivitelezésének tényleges részleteit sajtóértesülések szerint egy csoport már most is teszteli. Azt szeretnék elérni, hogy a feladatra használt eszköz egyenletes nagyságú részecskéket juttasson el a megfelelő helyre. Ez azért fontos, hogy egységes és megfelelő fényvisszaverő képességgel bírjon a félszintetikus felhő.
Ez a módszer az elmélet szintjén lényegesen veszélytelenebbnek tűnik a korábbi ötleteknél, ám így is rejt magában némi kockázatot. Ha a művelet felborítja a csapadékeloszlás természetes rendjét, az elbillentheti a klíma egyensúlyát is, és akár tartósan változtathat az éghajlaton. A másik komoly kockázat abban van, hogy a légkörbe juttatott só is belekerül a lehulló csapadékba.
A vizsgálatok még egyelőre zajlanak, de a kutatásban résztvevők szerint túl sok választásunk nincs. Lehetne ugyan visszavenni a felmelegedést elsődlegesen kiváltó gázok kibocsátásából, de ez - ahogy azt a cápás hasonlat is mutatja - nem tűnik elfogadható opciónak az emberiség nagyobb része számára.