Az 1974-ben az olajválság hatására alapított szervezet, a Nemzetközi Energiaügynökség, egy 29 tagország együttműködését összefogó, az OECD-hez szorosan kapcsolódó egyeztető szerepeket ellátó szervezet. Célja a lakosság számára kiszámítható, megbízható, megfizethető és környezetbarát energiaellátás biztosítása. Együttműködésüknek számos kézzelfogható eredménye van. Ilyen példul a 90 napra elegendő energiakészlet folyamatos tartalékban tartása, aminek segítségével egy esetleges krízishelyzetben átmenmetileg stabilizálni lehet az energiapiacot. Napjainkban azonban leginkább a klímaváltozással kapcsolatos feladatok koordinálásán fáradozik egyfajta egyeztető fórumként.
Évente készített jelentéseik biztosítják a tagországok tájékoztatását a közös ügyekkel, vállalásokkal és cselekvési tervekkel kapcsolatban. Idei jelentésük több kategorikus kijelentést és elgondolkodtató előrejelzést tartalmaz, amikkel kapcsolatban mindannyiunknak van tennivalója.
A megjelent friss prognózis szerint, az évtized végére tetőzhet a fosszilis energiahordozók használata. Ez nem azt jelenti, hogy másnaptól már nem használnak ilyeneket a bolygón. Sajnos ezeknek a beágyazottsága az életünkbe olyan mélyen van, hogy teljes kivezetésük csak kis lépésekben, egy hosszú és lassú folyamat végeredményeként képzelhető el.
A World Energy Outlook 2023 néven megjelent dokumentum szerint, ha az elkezdett folyamatok ugyanilyen tempóban folynak tovább, akkor a jelenlegi 80 százalékról legfeljebb 73 százalékig tornázható le a globális energiaellátásban. Ez alapján a szén-dioxid kibocsátás várhatóan két éven belül fog tetőzni, mielőtt lassú ütemben megkezdődik a visszaesés.
Jelenleg 1,2 fok Celsiussal haladja meg az átlaghőmérséklet az iparosodás előtti szintet. Ez az az érték, melynek egyes becslések szerint nem szabadna meghaladni tartósan a 1,5 fokot, ha nem szeretnénk hogy az elolvadó hómennyiségek miatt drasztikusan, akár több méterrel is emelkedjen a tenger szintje, bár vannak kutatók, akik valamelyest árnyalják ezt a rémképet.
A fosszilisok kivezetésének fentebb jelzett üteme biztosan nem teszi lehetővé a 1,5 alatt maradást sőt, a tanulmány írói szerint nagyjából 2,4 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés várható így 2100-ra. Hogy ez milyen szélsőséges eseményeket idézne elő, melyek nagyban befolyásolják a földi élet minőségét, arról egyelőre csak elképzeléseink vannak. A tiszta energiák térnyerése egyre sürgetőbb, amit viszont több tényező is gátolhat, ezért fontos, hogy a kormányok ne akadályozzák, gátolják az átállást, hanem támogassák, ösztönözzék azt.
Több globális akadályozó tényező is lehet az előttünk álló munka útjába. Ilyen például az, hogy az ehhez szükséges nyersanyagok néhány országban összpontosulnak, és ezek egyike ráadásul a nemzetközi téren páriává vált Oroszország. A másik komoly probléma, hogy a fosszilisok alkalmazása attól is függ, hogy fejlődő, vagy fejlett országról beszélünk. A földrajzi egyenlőtlenségek ezen a téren is megbosszulhatják magukat. Erre jön még az is, hogy 2050-re nagyjából 1,7 milliárddal több ember fog élni a bolygón.
A jelentés végkövetkeztetése, hogy senki nem mentesül az éghajlatváltozás hatásaitól, ezért kizárólag globális összefogással lehet elkerülni azt, ami ma szinte elkerülhetetlennek tűnik.