Amikor megújuló energiákról beszélünk, ma már az az esetek túlnyomó részében ez nap- és szélenergiát jelent. Habár az energiatermelő kapacitások és új beruházások nagyobb részét valóban ezek teszik ki, van egy jóval régebb óta használt alternatíva, amit bár a mai napig használunk, sok vita tárgya volt az elmúlt évtizedek során.
A víz eséséből, folyásából származó mozgási energiát már évezredek óta használjuk különféle módokon, de a mai értelemben vett vízerőművek építésére még várni kellett az 1800-a évek első feléig. Nem sokkal később, 1863-ban merült fel először a tiszalöki vízerőmű létesítésének ötlete, azonban a megvalósításra már csak a két világégés után kerülhetett sor.
A vízlépcső már 1954-ben átadásra került, ám az átemelőt csak négy évvel később, a konkrét erőművet pedig 1959-ben tudták beüzemelni. Ez volt akkor még Magyarország első és egyetlen tiszta energiát előállító erőműve.
Történelmi érdekesség, hogy ez az utolsó olyan hazai beruházás, aminek a kivitelezésében hadifoglyok is részt vettek. Régi álma valósult meg ezzel a vízügyi igazgatóságnak, amit sok évtizedes előkészítés és tervezés előzött meg. A kapcsolódó öntözőrendszerek kiépítését és vízellátását például már az 1940-es években elkezdték.
Az itt épült erőmű a fentebb található folyószakasz felduzzasztásával biztosította a kiskörei erőmű 1973-as megépüléséig az öntözésre szoruló területek ellátását azáltal, hogy hogy a Keleti- és Nyugati-főcsatornákon keresztül öntözővizet juttatott a Körös völgybe. Korábban kizárólag tiszlöki átvezetéssel lehetett kielégíteni az Alföld vízigényeit.
A duzzasztó amellett, hogy akár 85 méter hosszú, 17 méter széles és 1200 tonnás uszályok zsilipelésére is alkalmas, évente 54 GWh villamosenergia termelését is lehetővé teszi. Hajóutat biztosít a Tiszán és a Bodrogon, és az egész debreceni régiót ellátja ivóvízzel, szóval az eredeti funkciók mellett szélesebbkörű igényeket is kielégít.