A tömegközlekedés egyike a legkevesebb szén-dioxid kibocsátással járó közlekedési módoknak, ám használatára nem mindig egyszerű rávenni a mobilitásukat és kényelmüket féltő állampolgárokat. Az infrastruktúra, a menetrendek és a tarifa az a három fő tényező, melyek ezt érdemben képesek befolyásolni.
Az elmúlt évek során több európai ország is bevezetett valamilyen formában olcsóbb jegyet, bérletet annak érdekében, hogy lakosait ösztönözze ezen alternatíva használatára az egyéni közlekedéssel szemben. Tavaly Németország, Szlovénia és Portugália mellett hazánk is az elsők között alkalmazta a pénztárcabarát utazási opciót, és más országok is belengették már hasonló szándékukat.
De vajon elégséges motiváció az olcsóbb utazás? A szemléletformáló szándék eléri a célját? Az emelkedő megélhetési költségek és a szén-dioxid-kibocsátás miatti folyamatos aggodalmak mindenesetre népszerűvé tették ezeket a megoldásokat, ám a tényleges hasznukat valószínűleg csak évek múlva láthatjuk igazán.
A Greenpeace egy tavalyi jelentése 30 országban igyekezett feltárni a tömegközlekedés állapotát. Az országokat négy szempont alapján rangsorolták: a jegyrendszerek egyszerűsége, az utazás díjának hosszú távú megfizethetősége, a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok számára nyújtott kedvezmények, és a tarifához rendelt forgalmi adókulcsok nagysága.
A jelentés az egyes fővárosokat is megvizsgálta, és ugyanezen kategóriák alapján értékelte őket. Minden fővárost és országot egy 100-as skálán értékeltek különböző szempontok szerint. Luxemburg, Málta, Ausztria, Németország, Ciprus és Spanyolország végzett az élen a könnyen használható jegyek és a kedvezmények terén elért magas pontszámokkal.
A városok rangsorában az észtországi Tallinn, Luxemburg és a máltai Valletta végzett az első három helyen. Összesítésben a sereghajtók Görögország, Horvátország és Bulgária lettek, ám hozzáférhetőség és díjszabás tekintetében London, Amszterdam és Dublin végzett a sor végén.
Bár a jegyrendszer elemei több ponton is eltérnek országonként, többen úgy gondolják, hogy egy többé-kevésbé egységes európai szabályozással kellene pontot tenni a történet végére.
A Greenpeace szorgalmazza, hogy azok az országok is gondolkodjanak el az olcsó, klímabarát jegyek bevezetésén, amelyek eddig még nem tették meg.
A környezetvédő világszervezet elemzése szerint egyelőre még nem létezik ideális megoldás, de a sok különféle szabályozás nyújt valamiféle képet arról, hogy melyik iránynak mik az előnyei, illetve a buktatói. Van, amelyik ugyan működhetne, de már most látszik, hogy vagy drága, vagy fenntarthatatlan.
A Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzése, amelyet a Német Éghajlatváltozási Szakértői Tanács tavalyi jelentésével együtt tettek közzé, azt mutatja, hogy az úgynevezett 49 eurós jegy kevéssé járul hozzá a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez. Ezért legtöbben az infrastruktúra hiányosságait okolják.
Ez azt jelenti tehát, hogy az olcsó jegyár önmagában nem elég motiváció, legalábbis Németországban. Egyébként is hiába indulnának meg tömegek ebbe az irányba, ha az gyorsan a járatok túlzsúfoltsághoz vezetne, és rámutatna az ágazat más hiányosságaira is. Az emberek egy része pedig nem szívesen mond le a személyes kényelméről és komfortjáról.
A téma propagálói szerint nem feltétlenül kell ingyenes tömegközlekedésben gondolkodni, de a költségének alacsonyabbnak kell lennie, mint az autó üzemeltetésének. A legegyszerűbb és legigazságosabb megoldás sokak szerint az, ha napi 1 euró körüli összegre törekszünk az új rendszerek bevezetésénél.
Magyarországon már egy éve bevezetésre kerültek az ország- illetve vármegyebérletek, melyek a megvásárlástól kezdve 30 napig érvényesek, ám ezt idén még kiegészítették az Magyarország 24 és a Vármegye 24 nevű napijegyekkel.
Az országbérlet 18900 forintba kerül, míg a vármegyebérletért 9450 forintot kell fizetni. Akinek nincs szüksége havi szinten tömegközlekedési eszközre, választhatja a Magyarország 24 jegyet 4990 forintért, illetve a Vármegye 24-et 990-ért.