A különleges járművek rajongói már bizonyára találkoztak az ekranoplán kifejezéssel, de ha nem is tudták, hogy hívják, bizonyára látták már az alábbi tweetben is látható, 1975-ben épített szovjet Luny-osztályú járművet (a luny rétihéját jelent, ez volt a neve a gigantikus gépnek).
🇷🇺#Russian #Navy The Lun-class ekranoplan final resting place... pic.twitter.com/nFiZXEzENT
— Capt(N) (@Capt_Navy) August 13, 2020
Az ekranoplán lényege, hogy hajóként, a vízen lebeg, majd indulás után, szárnyainak és erős hajtóműveinek köszönhetően néhány méterrel a víz felett repülve képes száguldani. Ezt az úgynevezett határfelület-, vagy párnahatás teszi lehetővé: a sík felület miatt a menetszél a gép alá szorítja be a levegőt, így a légpárnához hasonló módon gerjeszt felhajtóerőt a szárnyak alatt. Ez nagyobb magasságnál nem működne, így az ekranoplánok (magyarul határfelület-repülőgépek vagy párnahatás-repülőgépek) inkább vízi közlekedési eszköznek tekinthetőek, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) is hajóként kezeli az efféle járműveket.
A Luny koncepciórajza a tervezés korai fázisából (Fotó: Wikipedia)
Az ekranoplánok fejlesztése a XX. század hetvenes-nyolcvanas éveiben járt a csúcson, akkor készült el a fenti gépszörny is, amely szűk 74 méteres hosszával és 44 méteres szárnyfesztávolságával az Airbus A380 méreteivel vetekedett. A technológia azonban ekkor még nem volt elég hatékony, így ezeket a járműveket jellemzően egy-egy, vagy maximum néhány prototípus legyártása után nyugdíjazták. A nyolcvanas évektől főleg kisebb, egy-két személyes fejlesztések zajlottak. Újabb ekranoplánok a kétezertízes évektől készülnek, ezek egy része katonai funkciót tölt be, de Helsinki és Tallin közöt 2019 óta üzemel ekranoplánokból álló kompszolgáltatás, amely fél óra alatt teszi meg a 87 kilométeres távot.
Most a Siemens számolt be róla, hogy a cég szakemberei az amerikai REGENT-tel közös projekten dolgoznak, amelynek célja egy, az ekranoplánok működési elvét kihasználó, úgynevezett tengeri sikló (seaglider) jármű kifejlesztése.
Mint írják, a gép álló helyzetben a víz felszínén lebeg, induláskor és érkezéskor szárnyashajóhoz hasonlóan emelkedik ki a habokból, a közel 300 km/h utazósebességet elérve pedig néhány méterrel a víz felszíne felett repül. A tengeri siklót a legmodernebb elektromos meghajtással üzemeltetik majd, hogy kihasználják az elektromos járművek alacsony üzemeletési költségeit és a klímabarát működés lehetőségét.
A Siemens és a REGENT fejlesztése 12 utast szállíthat majd (Fotó: Siemens)
A villanymotoroknak köszönhetően a jármű az átlagos repülőgépekhez képest 30 decibellel halkabban tud majd közlekedni, 2 fős személyzettel és 12 utassal. Kezdetben a hatótávja egy feltöltéssel 300 kilométer lesz, amelyet a következő generációs akkumulátorok érkezésével már 500 kilométerre bővítenek. https://en.wikipedia.org/wiki/Lun-class_ekranoplan
A REGENT számára a Siemens biztosítja a mérnöki tervezőeszközöket és szoftveres szolgáltatásokat. A cégtől már több mint 300 siklót rendeltek meg, amelyek a várakozások szerint 2025-től állhatnak forgalomba.