Bár elektromos autókat már a XX. század elején is terveztek, a technológia kiforratlansága miatt az elmúlt évszázadban leginkább csak a nagyon elhivatott környezetvédők és az újdonságokra fogékony csodabogarak próbálkoztak az elektromos hajtással. A nyolcvanas-kilencvenes években már több fejlesztés indult meg, hiszen a Toyota hibridjének, a Priusnak az első generációját is 1997-ben dobták piacra. Természetesen ezek még mai szemmel nézve nagyon kezdetleges technológiát jelentettek, de érdekes látni, hogy mivel és hogyan kísérleteztek az elektromos autókkal.
Egy ilyen, rendkívül izgalmas felfedezésről számolt be nemrég a The Drive. Az oldal egyik szerkesztője bukkant rá egy különleges Chevrolet Corvette-re, amelyet ráadásul nem is a General Motors, hanem a telekommunikációs ipar egyik szereplője, a Motorola alakított át villanyautóvá. Apropó General Motors: a cég 1996-ban piacra dobta a General Motors EV1 tisztán elektromos hajtású autóját, amely akkor nagyjából 89 kilométert tudott megtenni egy feltöltéssel.
A mostani felfedezés viszont egy tűzpiros, 1987-es C4 Corvette, amelynek motorját akkumulátoros-elektromos hajtásláncra cserélték. Az erőforráson jókora Motorola-logó látható, ráadásul az autóban egy nagy halom, eredetinek tűnő dokumentáció is rejtőzött, amely a Motorola mérnökeinek projektjének részleteit tartalmazta.
Kevin Williams, a lap szerkesztője egyenesen megdöbbentőnek nevezi, hogy az autóról gyakorlatilag nem lelhető fel semmilyen információ az interneten, aminek valószínűleg az lehet a magyarázata, hogy a Motorola még azelőtt lelőtte a projektet, hogy az internetes kommunikáció érdemben felpöröghetett volna. Williams azt is megjegyzi, hogy az elektromos Corvette teljesítményét a kortárs benzines autókhoz igazították, így nem csupán afféle hobbiprojektről, hanem sokkal komolyabb fejlesztésről lehetett szó. Ez annyit tesz, hogy a papírok szerint a jármű 428 lóerőre volt képes, ami megfelel egy idei gyártású Polestar 2 teljesítményének.
Sajnos mostanra az egyedi Corvette használhatatlanná vált, mert az előző tulajdonosa a szabadban tárolta éveken át, ami teljesen tönkretette a 35 éves akkumulátorokat. A jármű külsején egyébként semmilyen megkülönböztető jelzés nem árulja el, hogy egy speciálisan átalakított elektromos autóról van szó, egyedül a rendszámtábla EL jelzéséből lehet erre következtetni (ezek egy időben kötelezőek voltak a villanyhajtású autókon).
Az akkumulátorok javát a csomagtartóban rejtették el, de valószínűsíthetően került néhány a padlólemez alá és a motorházba is. Sajnos a motor teljesítményét nehéz megbecsülni, az azonban biztos, hogy a Corvette manuális váltót kapott, ilyen elektromos autót ma már keresve sem találnánk. A dokumentációban szereplő, részben kézzel rajzolt tervrajzokból azonban kiderül, hogy egy ma már nem használt, NEMA L10 típusú csatlakozón keresztül lehetett feltölteni.
A töltő csatlakozóját a benzin-betöltő nyílásba építették, ez mára eltűnt a veterán autóból. Az autó jelenlegi tulajdonosa szerint már eleve így vásárolta egy korábban a Motorolánál - de nem ezen a projekten - dolgozó mérnöktől.
A dokumentumok szerint az autót olyan szintű titoktartás övezte, hogy külön protokollokat is kidolgoztak arra az esetre, ha vendégek járnának a Motorola üzemében, ahol az autót is tárolták. Ilyenkor tilos volt dolgozni az akkumulátorokon, tölteni sem lehetett az autót, de még azt is megtiltották mindenkinek, hogy felnyissák a motorháztetőt, ha illetéktelenek tartózkodnak a közelben.