Az 1960-as évek második felében és az 1970-es években a világ minden táján élőket az izgatta, hogy mi van a sztratoszférán túl. Gagarin 1961-es útját követően felpörögtek az események és 8 évvel később az amerikaiaknak már a Holdra szállás is összejött. A nagy űrverseny aztán szép lassan alábbhagyott, és mire beköszöntöttek az 1980-as évek, a hidegháború is kezdett passzív fenyegetőzésből puszta formalitássá válni.
Az 1990-es években, miután a nagyhatalmi átrendeződés megtörtént és a szocialista blokk felbomlott, megkezdődtek a békés együttműködés évei, melyek a Nemzetközi Űrállomás (ISS) 1998-as felbocsátásában csúcsosodtak ki. Bár a 408 km magasságban keringő létesítmény 25 éve ugyanúgy ellátja a kitűzött célhoz tartozó rendeltetését, a nagy globális hatalmi átrendeződésekkel ismét fellángolt a már három évtizede szunnyadó verseny. A nagyhatalmak ismét számolatlanul költik a pénzt a világűr meghódítására.
Ez mindamellett, hogy jelentős pénzeket képes felemészteni egy-egy állam költségvetéséből, összehasonlíthatatlanul nagy ökológiai terheléssel jár a legtöbb emberi tevékenységgel összehasonlítva. Ez mindamellett, hogy az érdekeltek ragaszkodnak a projektjeik megvalósításához, széles körben váltanak ki vitákat az ökoszisztéma védelme szempontjából.
Egy rakétaindításhoz több száz tonna üzemanyag felhasználása szükséges. Ez nagyjából 1 millió liter benzinnek megfelelő mennyiség. Ezek mindamellett, hogy anyagilag is megterhelik az űrutazó államok kasszáit, méretes karbonlábnyommal súlyosbítják az amúgy sem rózsás globális kibocsátási mutatókat. Az egymással is versengő Bezos-Branson-Musk trió ugyan szeretné valamilyen innovatív megoldással környezetkímélővé tenni az űrutazást, de eddigi vitatható eredményeik csak gigantikus mértékű költésnek köszönhetők, mellyel megint csak túl lőnek a célon.
Az Európai Űrügynökség (ESA) a probléma orvoslására szeretnék zöld hidrogénnel kiváltani a jelenleg használatban lévő üzemanyagokat. Jelenleg is használnak ugyan hidrogént hajtóanyag gyanánt, de a szürke hidrogén előállítása jelentős mennyiségű kőolaj felhasználásával történik. Ezzel szemben a zöld hidrogént vízből állítják elő hidrolízissel, amihez a szükséges energiát fenntartható forrásból szerzik be.
A vízből nyert üzemanyagot 2026-tól helyben is elérhetővé kívánják tenni. A jelenlegi adatok szerint 80 százalékkal kevesebb szén-dioxid fog felszabadulni az előállítási folyamat során. Az első gyár azonban csak a rakétahajtáshoz szükséges üzemanyag nyolcadát tudja évente előállítani. Ez komoly feladat elé állítja a kivitelezőket, hiszen ígéretük szerint 2030-ra a szükséges energia 90 százalékát megújuló forrásból szeretnék előállítani.
A kívánt cél eléréséhez valószínűleg még sok kis lépés fog végül elvezetni, első lépésben például hidrogéngenerátorokat szeretnének használni a szükséges energia előállításához ott, ahol eddig csak dízelüzeműeket tudtak.