Elképesztő menetelésben van a Kia: a dél-koreai márka az elmúlt pár évben egyre-másra mutatta be a jobbnál jobb modelljeit, amelyekkel nem, hogy megközelítette a prémium kategóriát, de bizonyos tekintetben maga mögé utasította a sokszor jóval drágább versenytársak modelljeit. Említhetnénk a Kia Sorento példáját, ami úgy hozza a luxus életérzést, hogy minimum tízmillióval olcsóbb azoknál a márkáknál, amelyeknek könnyedén a konkurenciája lehet. Ugyanakkor, a Kia EV6-tal pedig olyan elektromos autót tettek le az aszfaltra, amiért a legelkötelezettebb Tesla-tulajok szíve is megdobbanhat, nem véletlen, hogy egyből el is hozták vele az idei Év Autója címet.
Magasan volt tehát a léc, amit az ötödik generációjába lépő Kia Sportage-nek, egészen pontosan a Kia Sportage 1.6 T-GDI DCT Hybrid 48V GT-Line-nak meg kellett ugrania. Lelövöm a poént: sikerült, nem is akárhogyan. A szívemre teszem a kezemet, az előző, negyedik generációs modellnél - bár voltaképpen ez a korábbiakra is érvényes - unalmasabb formatervű autóból kevés létezik. A minőséggel már ott sem volt igazán gond, de a külseje furcsa öszvérnek tűnik, semmiképpen sem kigondolt, márkaarculatba illeszkedő valaminek.
A Kia Sportage ötödik generációja végre karakteres, látványos arculatot kapott
(Fotó: Andersen Dávid)
Megakad rajta a szem
Ehhez képest az ötödik generációs Kia Sportage tervezői nem óvatoskodtak, nem a megúszásra játszottak, hanem terveztek egy látványos megjelenésű, karakteres autót, amin messziről felismerhetőek a márka jelenlegi védjegyei.
Az orra lett a legkülönlegesebb, az oldalról befelé türemkedő LED-csíkokkal és a méhsejt-mintájú jókora hűtőráccsal. Biztos vagyok benne, hogy ez a dizájn már sokaknál kiveri majd a biztosítékot, de abban is, hogy legalább ennyien lesznek, akik imádni fogják, hogy jól láthatóan elüt a fősodortól. Hunyorítva megidézi az EV6 fényszóróját, de annak annyira lapos az orra - és hát tisztán elektromos hajtású - hogy a hűtőrácsra a világon semmi szükség. Természetesen a Sportage is már az új logóval érkezik, ami kifejezetten jól áll a modellváltáson átesett autónak, sőt, a régivel el sem tudnám képzelni.
Az orra biztosan megosztó lesz, szerintünk nagyon látványos (Fotó: Andersen Dávid)
Oldalról a legkevésbé karakteres az érzés, de ide is került egy-két optikai trükk, amin elidőzhet a szem, például az ajtókon végighúzódó krómcsík, ami a C-oszlopnál jó húsz centit feljebb ugrik. Az első fényszórók vonalvezetése it ta hátsó ajtóról köszön vissza, az ajtók fekete betoldása pedig egyszerre magasítja és karcsúsítja az egyébként nagy méretű - 4515 milliméter hosszú, 1865 milliméter széles, 1645 milliméter magas - autót, ami így nem érződik fenyegető batárnak - bár ezzel a színnel nehéz is lenne. Látványosak lettek a 19 hüvelykes felnik, amelyeken ugyan akad könnyen karcolható csiszolt fémfelület, de szerencsére csak érzéssel.
Jókora autó a Kia Sportage, de nem érződik otrombának (Fotó: Andersen Dávid)
Hátulról érhető tetten a legjobban, hogy melyik modellévre tervezték: gyakorlatilag az EV6 hátsóját "suvosították": ami ott spoilerszerű kitüremkedés, itt csak egy apró gerinc a hátsó lámpákon és a csomagtér ajtaján és átformálva ugyan, de megtartották a hátsó szélvédő fölé kinyúló elemet is, ami egy picit megnyújtja optikailag az autó formáját.
Belül olyan, mint egy Kia - jó értelemben
A beltértől nem kell komoly izgalmakat várni, aki ült mostanában új generációs Kiában, csukott szemmel is mindent meg fog találni. A helykínálat bőséges, még azok a magasabb utasok sem fognak panaszkodni, akik egy hozzájuk hasonlóan magas sofőr mögé kényszerülnek beülni. Az üléseken szerencsére enm vitték túlzásba a bőrt, elvégre ez manapság már nem túl fenntartható gyakorlat. Jó ötlet viszont a fejtámlából kialakított akasztó, bár nem tudom, hogy hátul ülve mit szólnék, ha a sofőr kabátja lengedezne az arcomba.
A szinte már szokásosnak tekinthető, letisztult, praktikus, "kiás" beltér (Fotó: Andersen Dávid)
A műszerfal szinte egy az egyben megkapta az EV6 műszeregységét, mínusz a retró-hangulatú kormány, ami nem feltétlenül baj, mert a Sporatge kormányán sokkal élhetőbb a 12 gomb (amiből oldalanként 2-2 billenőkapcsolóként is használható). Az egybefüggő, valójában két külön egységből álló, 12,3 hüvelykes érintőképernyős műszeregység az EV6-ban bántóan kilóg a műszerfal síkjából, itt ez csak mérsékelten érhető tetten, mivel az eleve magasabb műszerfal miatt jobb a helykihasználás is, így kevésbé érződik utólag odatákolt táblagépnek. Nem tökéletes, de megszokható - itt azért jár egy pacsi a tervezőknek, hogy leglaább egy picit a sofőr felé ívelték a középső kijelzőrészt.
Ez alákerült a szintén az EV6-ból ismerős központi gombsor, amely dupla funkciókészletet rejt: a leggyakoribb funkciókon - térkép, navigáció, rádió, médialejátszó, alapbeállítások - túl a klíma vezérlését egy gomb megnyomásával lehet előcsalogatni, ilyenkor a két oldalon lévő tekerhető gombok funkciója is megváltozik, hangerőről hőmérsékletre.
Nagy öröm, hogy a zongoralakkból csak ennyi jutott bele (Fotó: Andersen Dávid)
Alattuk külön gombszigetre került a kőegyszerű, tárcsás automata váltó, amin a vezetést lehetővé tévő D, az üreset jelentő N és a tolatáshoz szükséges R fokozaton kívül csak a parkolási mód, a P szerepel. A tárcsától hátrafelé haladva még pár kisegítő gomb került, amelyek közül a legérdekesebb a vezetési mód választógombja, amellyel a differenciálmű is zárható, ha esetleg nehéz terepre keverednénk. Hiányolom viszont a korábbi Kiákban megismert smart vezetési módot, ami teljesen feleslegessé teszi, hogy az eco-normal-sport lehetősége között kapcsolgassunk.
A fedélzeti számítógép főbb funkciói a középső képernyőn érhetőek el, az EV6-tesztjében megtapsolt, átlátható és szépen dizájnolt kezelőfelület itt is visszaköszön. A sofőr szeme előtti kijelző is természetesen 100 százalékban digitális, és ahogy már a Sorentónál is láthattuk, itt is megjelenik a visszapillantót idéző kamerakép az indexelés során.
A magasra nyíló ajtó miatt könnyű a pakolás, kár, hogy a kalaptartó helyén csak egy kifeszített takarólapot lenget a szél (Fotó: Andersen Dávid)
A csomagtartó alaphelyzetben 461 litert tud befogadni, ami ebben a kategóriában nem világbajnok, de el lehet benne férni, főleg, hogy a hátsó ülések lenyitásával már több mint 1700 literes raktérrel gazdálkodhatunk.
Leszedált vagy takarékos?
Ami a vezetési élményt illeti, a tesztautó egy öntöltő hibrid, azaz az energiát a fékezésből és a benzinmotorból nyeri. Utóbbi egység 180 lóerős, a hibrid rendszer ezt további 60 lóval toldja meg. Természetesen, a kapacitása erejéig akár tisztán elektromos módban is képes közlekedni, mivel azonban a töltőoszlopokat hírből sem ismerheti, nem jár neki a zöld rendszám.
A hátulján a legegyértelműbb a rokonság az EV6-tal (Fotó: Andersen Dávid)
A menetdinamikája felemás, utazósebességen kifejezetten kellemesen ringatja az utasokat, még a kevésbé sima hazai utakon is. A százas tempót bő 8 másodperc alatt éri el, ehhez különösebben megfeszülnie sem kell, de azért egy-két dinamikusabb kigyorsításnál a benzines erőforrás tudja hallatni a hangját. Főleg alacsonyabb fokozaton azért néha picit erőtlennek érződik, folyamatosan az járt a fejemben, hogy egy számmal nagyobb motorral, bár inkább plug-in hibrid verzióban próbálnám ki legközelebb.
Ettől függetlenül a nyugodt hétköznapi közlekedésre tökéletesen alkalmas, sőt, kifejezetten takarékosnak mondható: az egy hetes teszt végére, vegyes használatban 6,1 liternél állt meg a mutató, ami nem rossz eredmény egy közel kéttonnás autótól.
Soha rosszabb generációváltást (Fotó: Andersen Dávid)
Ami az árakat illeti, viszonylag nagy a szórás: a 150 lovas, kézi váltós, benzines alapmodell szűk 10,4 millióért vihető, a tesztautónk viszont már 16,3 millióig szaladt a skálán - igaz, 11,4 millióért már elérhető a hibrid változat. A tesztautónál viszont csak a négykerekes, automata váltós, 265 lovas plug-in hibrid változat a drágább, amelynek már a legalacsonyabb felszereltsége is 17,2 millióról indul és valamivel 19,5 millió felett áll meg. Utóbbi kategóriában pedig már ott van az egy mérettel - és valamivel több luxussal - felszerelt Sorento.
Összességében, a Kia Sportage ötödik nemzedéke egy remekül sikerült generációváltás eredménye, látányos külsővel és minőségi, praktikus, megbízható technológiával. Ha a full extrás változatért nem is fizetnénk annyit, amennyit kérnek érte, az alacsonyabb felszereltségű verziók bőven megérik az árukat.