A versenysportok a 20. század első fele óta az emberi teljesítményen túl az emberi találékonyságról, leleményességről is szólnak, melyeket összefoglaló néven akár csalásnak is nevezhetünk. Az elmúlt évek ezt a jelenséget is újrakeretezték, mely korábban főleg a teljesítményt fokozó kémiai anyagokra korlátozódott, hiszen egy-két lebukással bebizonyosodott, hogy a versenykerékpárokba rejtett villanymotorok sem csak a pletykák szintjén léteznek.
Bár az úgynevezett mechanikus illetve elektronikus doppingok használatát továbbra is tiltja a sportversenyek nemzetközileg elfogadott hivatalos szabályzata, az ellen nem szól semmi, hogy ezeket felkészüléseken alkalmazzák a sportolók.
Az ETH Zürich kutatói ezt szem előtt tartva kifejlesztettek egy elektromos gokarttal hajtott légterelőt, mely a sprinterek előtt haladva egy légellenállás mentes közeget hoz létre a teljesítmény növelése érdekében. Az Airshield nevet viselő akrilból készült pajzsot kerékpár kerekekre szerelték, amiket egy elektromos jármű vontat a futó előtt.
Az eszközt szenzorokkal látták el készítői annak érdekében, hogy mindig a sportoló sebességének megfelelően azonos távolságban vontassa előtte az ember nagyságú szélvédőt. Eközben a gokart emberi sofőrjének csak a kormányzásra kell koncentrálnia, hiszen a gázpedál használatát beépített érzékelők sora szabályozza a futam közben.
Bár furcsának tűnhet az eljárás, hiszen a versenyen semmilyen segédeszköz nem használható, ám a zürichi ETH kutatói szerint ez hasznos lehet a tényleges verseny során. Magyarázatuk szerint ilyenkor a versenyzők egy olyan sebességet érnek el, melyre normális körülmények között nem lennének képesek.
Ezt overspeed trainingnek nevezik, és ennek végzése közben a megemelkedett adrenalin szint segíti hozzá a futókat a valós fejlődéshez. Az elmélet szerint a szervezet emlékezőképessége segíti hozzá a valós versenyhelyzetben az így edzőket ahhoz, hogy kihozzák magukból a lehetséges maximumot.
Erre a feladatra a legalkalmasabb egy elektromos gokart, hiszen kompakt, nagy teljesítményű, könnyen és pontosan szabályozható, és képes egyenletes tempót tartani. Mindemellett persze az is fontos tényező, hogy nincs károsanyag kibocsátása, ami értelemszerűen megnehezítené a célszerű használatát ilyen helyzetben. Ha valóban beválik a módszer, széles körben elterjedhet a sprinterek körében.