A magyar közélet az elmúlt néhány hétben sok más dolog mellett a vasúthálózat hiányosságaitól hangos. A vonalbezárásokat követő kommunikácós háború továbbra sem csilapodik, és időközben további felvetésekkel is bővültek a vasút fejlesztését pártolók érvei. Azt hithetnénk, hogy a közúti fejlesztések oltárán feláldozott vasúti hálózat magyar sajátosság pedig nagyon hasonló trendek figyelhetők meg szerte Európában.
Klímavédelemmel foglalkozó szakemberek egybehangzó vélemenye szerint a kötöttpályás közlekedés messze az egyik legkörnyezetbarátabb formája a közlekedésnek. Ahhoz viszont, hogy az ebben rejlő potenciált ki tudjuk használni, hosszútávú stratégiára, hangsúly eltolásokra, és mindenek előtt rengeteg pénzre van/lenne szükség.
Ehhez képest az elmúlt három évtizedben drámai mértékben csökkent a vasúthálózatra fordított pénz mennyisége, szemben a közúthálózattal, ahova számolatlanul öntötték azt. A német Wuppertal Intézet és a T3 Transportation által a Greenpeace megbízásából végzett kutatás szerint az európai autópályák hossza 1995 és 2020 között 60 százalékkal, vagyis 30 000 kilométerrel nőtt. Mindeközben a vasútvonalak 6,5 százalékkal, azaz 15 650 km-rel rövidültek meg, és több mint 2500 pályaudvart zártak be Európaszerte.
1995 és 2018 között az európai országok 66 százalékkal többet költöttek az közúthálózatra, mint a vasútra, és bár 2018 és 2021 között sokat javult ez az arány, még mindig 33 százalékkal több megy aszfaltra, mint sínpárra.
Lorelei Limousin, a Greenpeace EU vezető klímakampány-felelőse felszólította arra az európai országokat, hogy ezen változtassanak a jövőnk érdekében. A legjelentősebb zöldpárti aktivista-hálózat szóvivője érvként hozta azt is, hogy míg az autós forgalom felelős az összes közlekedés általi károsanyagkibocsátás 72 százalékáért, a vasút esetében ez a szám mindössze 0,4 százalék.
Az Unió 27 országa Norvégiával, Svájccal és az Egyesült Királysággal együttesen 1995-2020 között 1,5 billió eurót költöttek közúti infrastruktúrára, és csak 930 milliárd eurót vasútra. Vannak persze ellenpéldák is: Belgium, Észtország, Finnország, Hollandia, Horvátország, Írország, Hollandia, Spanyolország, Olaszország, Hollandi, Szlovénia és Svájc azok az országok, ahol nőtt a nemzeti vásúthálózat hossza.
Bár a legtöbb helyen csökken a finanszírozási szakadék, sőt vannak európai országok ahol az elmúlt években meg is fordult a trend, összességében nem áll jól a kontinens. Vannak ugyan próbálkozások, mint például a németek klímabérlete, amit hazánk után most több másik európai ország is szeretne bevezetni, de a Greenpeace szerint ez nem elégséges a probléma megoldására. Szerintük az elkövetkező évtizedekben a vasút- és kerépárút fejlesztésekbe, és a közösségi közlekedésbe kellene számolatlanul önteni a pénzt.