Az urbanizáció egy civilizációs törvényszerűség, ami bár önmagában nem feltétlenül negatív, ám számos káros jelenséggel kötjük fejben össze, és erre minden okunk megvan. Ezen folyamatok nagy részének közvetlen vagy közvetett hatása van a mindennapi életünkre. Ezek közé tartozik a mikroműanyagok problémaköre, a légszennyezettség, vagy újabban például az édesvizek sóssá válása, azaz szanilizációja.
Ez a világszerte tapasztalható jelenség leginkább az elmúlt két évtized során került be a köztudatba, és bár korábban is létezett, tény, hogy az utóbbi időben nőtt olyan mértékűre, amire már muszáj lesz odafigyelni a döntéshozóinknak is. Ezek elsődleges kiváltó okai a bányászat, a fosszilis energiahordozók kitermelése, a modern növényvédelmi eljárások és a tájhasználat teljes átalakulása.
Az ipari tevékenységek kiterjedt alkalmazása is nagyban befolyásolja a kapcsolódó folyamatokat, hiszen a termelő ágazatok növekvő vízigénye szükségszerűen együtt jár annak növekvő iotranszportjával. Ebben közrejátszik az utak sózása, az építési anyagok korróziója és a szennyvízkibocsátás mértékének folyamatos nagyarányú növekedése is.
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság nemrégiben részletekbe menően vizsgálta a Balaton kémiai mutatóinak változását az elmúlt 130 év viszonylatában. A vizsgálati eredmények kétséget sem hagytak a feltételezés valóságtartalmát illetően: A tó huszadik század közepéig változatlan ionkoncentrációja szignifikáns növekedésnek indult az elmúlt évtizedek során.
Míg a történelem során körülbelül 450 mg/l volt a Balaton vizének koncentrációja, mára ez az érték 620-690 milligrammra nőtt. A lefolytatott vizsgálat eredményei alapján hazánk legnagyobb állóvize az 1980-as évek elejéig volt édesvizű, de mára ez megváltozott és inkább nevezhető valamiféle átmenetinek.
Az Egyenlítő innenső oldalán ennek a jelenségnek a legjellemzőbb oka az úgynevezett kloridion növekedés, de a Balaton esetében nem ez a helyzet. A jelenséget okozó anionok közül a legjellemzőbben kimutatható a hidrogén-karbonát és a szulfátion a tó vizében. Persze a kloridion is, de jóval kisebb mértékben, mint a két fenti anyag. A kationok közül a magnézium és a nátriumion koncentrációja növekedett számottevően.
Persze a képletből nem lehet kifelejteni a klímaváltozással összefüggő befolyásoló tényezőket sem. A víztömeg nyári fogyatkozása is képes szélsőséges értékeket produkálni. Ráadásul az aszályos időszakokban, amikor nem cserélődik a vízállomány, sokkal több só tud kioldódni a mederből is, ez pedig a tó teljes ökoszisztémáját képes befolyásolni. Ha ez a tendencia nem változik, 50 éven belül 1000 mg/l lehet a Balaton koncentrációja, ami szükségszerűen alakítja át teljesen a tó élővilágát.