Tavaly júniusban, hosszas vitákat követően hozták meg Franciaországban a belföldi repülőutak egy részét tiltó rendeletet. Az egyik oldalról túl megengedőnek, a másikról túl szigorúnak tartott szabályozás azokra az utakra vonatkozik, amelyek legfeljebb 2 és fél órás vonatúttal megoldhatók. Bár több mint egy éve van már érvényben a törvény, a mérleg nem egyértelmű.
A tilalom bevezetése előtt a francia Polgári Repülési Főigazgatóság (DGAC) előzetes becslése szerint az új eljárás körülbelül 55 000 tonnával csökkentheti a kibocsátás mértékét. Ez önmagában nem hangzik rosszul, ám ez mindössze a belföldi repülésekből származó összes kibocsátás 2,6 százaléka évente.
Erre való hivatkozással a francia repülőterek szövetsége fellebbezést nyújtott be a szabályozás ellen azzal az indokkal, hogy az visszaélés a hatalommal. Ezt ugyan elvetették azzal az indokkal, hogy a tilalom rövid távon hozzájárulhat a kibocsátások csökkentéséhez, de a vita a mai napig nem jutott nyugvópontra.
Az egyik legtöbbet kritizált tényező, ami szinte ellehetetleníti a konstruktív vitát, az, hogy a bevezetéstől a mai napig fájón hiányoznak a hivatalos adatok, melyek megmutatnák, hogy milyen hatásai vannak az intézkedésnek. Az egyetlen rendelkezésre álló információ a tavalyi belföldi járatok számlájára írható összes károsanyag-kibocsátás.
Ezek tavaly 3,4 százalékkal csökkentek az előző évhez képest, ami azért is örvendetes, mert csak a második félévet érintette a változás, ráadásul nemzetközi szinten átlagosan nőttek ezek a számok. Tehát összességében elmondható, hogy az intézkedés részben elérte a célját, azon persze lehet vitatkozni, hogy megéri-e.
Ami tényként megállapítható, hogy a vasúti társaságok működését pozitívan befolyásolta a tiltás, de sokak szerint torzít a képen, hogy még mindig nem állt vissza az üzleti célú utak mértéke a COVID előtti szintre. A rendelet még legalább két évig érvényben lesz, ám utána a szükséges tapasztalatok birtokában újratárgyalják a korlátozás szükségességét.
A tilalom azonban túlmutat az elsődleges célokon, sokan gondolják úgy, hogy annak szemlélet formáló, mértékletességre nevelő hatása van, amire nagy szüksége van a hosszú évtizedek padlógázos konjunktúrája után. Egy kutatás szerint a rendszeresen utazók 41 százaléka választana alternatív közlekedési módot, ha az nem sokkal hosszabb és körülményesebb.
A jó példák és gyakorlatok pedig ragadósak lehetnek más országok számára, amit az is mutat, hogy időközben már a szomszédos Spanyolország törvényhozásában is felmerült a "2 és fél órás" szabály bevezetése.