Ki ne hallott volna már az éjszaka csendjét megtörő autóriasztót, ami általában ugyan csak néhány percig vijjog, rosszabb esetben viszont akár órákon keresztül, fél percenként váltakozó, fülsértő hangokkal. Azonban már az a pár perc is elég, hogy teljesen tönkrevágja, akár egy egész utca lakóinak a pihenését.
Dehát a riasztó azért van, hogy megakadályozza a kocsi ellopását! - vághatná rá, akit egyébként nem zavar a vijjogás. A helyzet az, hogy ez sajnos nem így van: több évtizednyi adatot felölelő kutatások szerint az autóriasztók az esetek 95 százalékában véletlenül szólalnak meg. A fennmardó 5 százalék pedig elenyésző, különösen, hogy a Progressive Casualty Insurance Co. kutatása szerint az emberek mindössze 1 százaléka hívja fel a rendőröket, ha vijjogó riasztót hall, az adatbányászattal foglalkozó Priceonomics statisztikái szerint azonban az emberek 59 százaléka tesz panaszt a felesleges zajongás miatt.
Az autóriasztók 95 százalékban véletlenül indulnak be (Fotó: Unsplash/Kashif Afridi)
Az autóriasztók hangereje akár a 125 decibelt is elérheti, ami hangosabb, mint egy teljes fordulaton üzemeltetett láncfűrész, de még egy felszálló repülőgép zajszintjét is meghaladhatja. Ha érzékeltetni szeretnénk, hogy ez mennyire hangos: 130 decibel már az emberi fül fájdalomküszöbe, de már egy csendes kertváros zajszintjének megfelelő 45 decibel is elég lehet az éjszakai pihenés megzavarásához.
A fentiekhez tegyük hozzá, hogy az autóriasztó legrosszabb esetben 2-3 percre lassítja le az autótolvajokat, de az autós biztonsági rendszereket forgalmazó CarLock kutatása szerint az autótolvajok 80 százaléka 1 percen belül hatástalanítja a riasztókat, így az inkább a kezdők ellen használna valamit, ha az emberek még egyáltalán felkapnák a fejüket a zajra, nem csak as zemüket forgatnák.
Dave Pickell zajszennyezés ellen küzdő aktivista már a kétezres évek elején kikelt a riasztók ellen:
Azok az emberek, akik riasztót szereltetnek az autóikba az önzőség legmagasabb fokát mutatják be: gond nélkül bemásznak más emberek személyes terébe a dobhártyarepesztő zajjal, ami azt mondja: " engem az autóm érdekel, a hallásod nem"
- fogalmazott Pickell a City Journal-nek 2002-ben adott interjúja során.
Ráadásul a riasztólobbi annyira sikeres volt az elmúlt évtizedekben, hogy még ma is találni olyan biztosítót, amely egyenesen megköveteli, hogy az autónkban legyen riasztó, különben nem kötnek szerződést. Ez különösen azért szomorú, mert 2022-ben számtalan alternatív megoldásból lehet választani, a műholdas követéstől az okostelefonra üzenetet küldő védelmi rendszerig - nem beszélve az autó elindítását kivédő immobilizer megoldásokat - amelyek csendben, de hatékonyan teszik a dolgukat.
Ami pedig a zajszennyezést illeti, több kutatás bizonyította már, hogy a zaj borzasztó hatással van az egészségünkre: a 95-100 decibel környéki hangerő növeli a vérnyomást és a stresszt, alvászavarokat okozhat és akár szívbetegség kialakulásához is vezethet. A városi zajszennyezés pedig amúgy is elég jelentős, semmi szükség ezt tovább fokozni, ráadásul egy olyan eszközzel, amelynek érdemi, kimutatható pozitív hatása nincs.