Pár éve még sokan mosolyogtak, amikor Budapesten megjelentek az úgynevezett méhlegelők, azaz a szándékosan nem gondozott zöldterületek. Ezeknek megvan a maga értelme, ugyanis a különféle vadvirágok és egyéb növényfajták sokkal jobb környezetet biztosítanak a beporzó rovaroknak, mint a katonásan félcentisre vágott fű.
A kertesházak pázsitja, bár jól mutat az ingatlanhirdetésekben, de valójában nem több zöld sivatagnál, mivel a biológiai sokszínűség gyakorlatilag nulla az ilyen területeken.
Ez azért is problémás, mert a klímaváltozás miatt a méhpopulációk száma folyamatosan csökken, ami komoly gond, mert a tápláléklánc szempontjából nélkülözhetetlen a növények beporzása. A helyzet annyira rossz, hogy a Föld rovarpopulációinak egyharmadát már a kipusztulás fenyegeti, egy 2019-es kutatás szerint.
Emiatt most egyre többen csatlakoznak az úgynevezett No-Mow May mozgalomhoz, amelynek a lényege, hogy hagyják a kertben elterjedni a különféle vadvirágokat és egyéb növényeket, hozzájárulva a biológiai sokszínűség növeléséhez. Érdemes beszerezni olyan magkeverékeket, amelyek hasonló virágokkal borítják be a kertet, de a különféle zöldségek és gyümölcsök termesztése is jót tesz a biodiverzitásnak. Sőt, arra is felhívják a kertészek figyelmét, hogy gondolják újra az úgynevezett gyomnövényekhez fűződő viszonyukat.
Az olyan, hagyományosan gyoimnak tekintett növények, mint a galagonya, vagy a bogáncs szintén fontos része lehet egy biológiailag sokszínű kertnek, így nem érdemes ezeket sem kitépkedni, hagyni kell, hogy szabadon burjánozzanak. A parlagfűről is hasonlókat mondanak, ez esetben azért lehet talán kivételt tenni, hiszen a parlagfűrre sokan allergiásak, annak irtásáról törvény is rendelkezik.
A katonásan levágott pázsit ráadásul nem, hogy nem csökkenti a levegő szén-dioxid tartalmát, hanem akár növelheti is azt, ha beleszámoljuk például egy benzines fűnyíró emisszióját.
Az éves kampány sokban hasonlít a minden novemberben megrendezett No Shave Novemberhez, amely a prosztata daganatos megbetegedése elleni küzdelem része.