A műanyag napjaink egyik mumusa, ami vitathatatlan, hiszen, nem kell sokat nézelődni, hogy meglássuk, milyen problémákat okoz a műanyaghulladék világszerte. A probléma gyökerének sokan az egyszer használatos műanyagot tartják, holott, ezeknek a termékeknek egy része távolról sem annyira káros, ahogyan sokan gondolják.
Shelie Miller, a University of Michigan fenntartható rendszerekkel foglalkozó professzora vizsgálta meg ezeknek a műanyagoknak a helyzetét és öt tévhitet tárt fel a hasonló termékekkel kapcsolatban.
A műanyag hulladék nagy része kiváltható lenne tudatos fogyasztással (Fotó: Unsplash/Dan Lewis)
Miller úgynevezett termék-életciklus-értékelést végzett, amelyek az egyes műanyagtermékekhez kapcsolódó környezeti hatásokat vizsgálja a gyártástól a hulladék kezeléséig bezárólag. Az elemzés során öt fontos megállapítást tett.
Az első szerint a műanyagba csomagolt termékek esetén általában maga a termék jelentősebb környezeti terhelést jelent, mint a csomagolás. A második észrevétel szerint a műanyag csomaoglás nem minden esetben a legkárosabb lehetőség. A harmadik különösen fontos, eszerint ugyanis
fenntarthatósági szempontból az egyszer használatos termékek nem feltétlenül rosszabbak, mint a többször használható változataik.
A negyedik észrevétel úgy szól, hogy az újrahasznosításra és a komposztálásra lenne érdemes több figyelmet fordítanunk, míg az ötödik arra figyelmeztet, hogy számos, napjainkban divatos zero waste kezdeményezés gyakran többet árt a környezetnek, mint maga a probléma, amit megpróbáln megoldani.
Ezek persze erős állítások, érdemes egy picit jobban a mélyükre nézni. Miller hangsúlyozza is, hogy természetesen a többször használható termékeknél a fenntarthatóságot csak akkor lehet érdemben számításba venni, ha azokat valóban annyiszor használjuk, ahányszor csak tudjuk. Példaként a mostanában rendkívül népszerű vászontáskákat említette. Bár sokan használnak vászontáskát műanyag szatyrok helyett, ezek azonban csak akkor jelentenek tényleges alternatívát, ha tényleg többször használjuk azokat. A The Atlantic még 2016-ban közölt egy elemzést, amely rámutatott, hogy a vászontáskákat átlagosan 327 alkalommal kellene felhasználni ahhoz, hogy valóban fenntarthatónak számítsanak, azonban, mivel rengeteg van belőlük, sokan szinte az egyszer használatos nejlonzacskókkal kezelik egy szinten a táskákat. Még azok között is, akik többször el is viszik ugyanazt a vászontáskát a boltba, piacra, valószínűleg csak kevesen vannak, akik nem váltanak hamarabb, egy tisztább, szebb táskára.
Egy vászontáskát több mint 300 alkalommal kell használni, hogy valóban fenntartható legyen (Fotó: Unsplash/Soragrit Wongsa)
Ami meglepőbb, hogy Miller megállapítása szerint sok termék környezeti lábnyomának alig 10 százalékát teszi ki a csomagolás - ráadásul ez még olyan termékcsoportokra is igaz, mint az élelmiszer.
A megoldás: a tudatos fogyasztás
A szakember megoldást is kínál a felfedezései mellé: vásároljunk kevesebbet, azt viszont tegyük jóval tudatosabban.
A legfontosabb az úgynevezett tudatos fogyasztás
- mutatott rá Miller, aki szerint ez a leghatékonyabb módszerünk a pazarlás és a hulladék mértékének csökkentésére. Ezzel kapcsolatban rámutatott egy első hallásra talán furcsának tűnő példára: a készen kapható, csomagolt élelmiszerek környezeti terhelése gyakran kisebb, mint az üzletekben, piacokon beszerzett hozzávalókból előállított tpálálék. Ez pedig azért van, mert az ilyen, kiporciózott élelmiszerekből jellemzően kevesebbet dobunk ki, míg az élelmiszer-üzletekben beszerzett alapanyagoknál sokkal gyakoribb az élelmiszerhulladék képződése. Utóbbi egyébként is órási probléma, a világon megtermelt élelmiszerek negyede, de akár harmada is veszendőbe megy, holott 2050-re meg kellene duplázni a bolygó élelmiszer-termelését, az emberiség gyarapodása miatt.
Az persze nem baj, ha figyelünk az egyszer használatos műanyagokra, de ilyenkor gyakra nem látjuk a fától az erdőt. A kutatásommal ezt a jelenséget próbáltam megfelelő kontextusba helyezni
- tette hozzá Miller.
Óriási a vállalatok felelőssége
A szakember szeirnt a probléma bőven túlmutat az egyszerű fogyasztókon, a háztartási hulladék ugyanis csak a jéghegy csúcsa. Miller szerint akkor lehet egy társadalmat fenntarthatónak tekinteni, ha mindenkinek jut elegendő élelmiszer, a súlyosan szennyező nagyvállalatokat pedig megfelelően felelősségre lehet vonni és rá lehet őket kényszeríteni, hogy fenntartható módon működjenek.